Irodalmi Szemle, 2013

2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Benkő Krisztián: A hétmérföldes csizma (tanulmány)

VÁROS ES EMLÉKEZET

a Láthatatlan városok írójára. A narratológiai szólamokkal kísérletező „szerző”, vagyis a keret elbeszélője a hetedik fejezetben eltűnik, és drámává változik az uralkodó és követe közötti párbeszéd, máskor maga Kublaj is leír egy álmában látott várost (42).

A regény narratológiai szerkezetében szintén fontos szerepet játszanak a számok, amelyek alapján egyik kritikusa, John Welsh „kombinatorikus, geometriai struktúrára épülő irodalmi játék”-nak2 nevezte a művet. A számozás a lineáris olvasás helyett alternatív olvasói stratégiákat is lehetővé tesz, ha nem lapról lapra haladunk, hanem a témák alapján (emlékezet, vágy, jelek, szemek, cserék stb.) tekintünk végig egy-egy városértelmezési lehetőséget, különböző kombinációkban újraírva a megrajzolt városképeket. Esetleg a kísérletezést úgy is megtehetjük, hogy a számok alapján visszafelé olvassuk az egyes leírásokat egy-egy nagyobb fejezeten belül, mivel a kilenc nagy fejezetben (az elsőt és az utolsót leszámítva) visszafelé haladnak a számok öttől egyig. Az olvasónak engedett szabadság posztmodern gesztusa azért is tűnik föl lehetőségként, mert a mesélés keretét, a kán és az utazó közötti párbeszéd alakulását (mutogatás után megtanulnak egy közös nyelvet, folyamatosan feltérképezik és megismerik a hatalmas birodalmat) leszámítva nincs valahonnan valahová tartó történet: az egyes városokat bármilyen sorrendben meglátogathatjuk Marco Pólóval. A szöveg annyiban mozdul közelebb műfajilag a regényhez a Dekameron-féle novellagyűjteménytől,3 hogy az elbeszélő maga elvileg minden helyszínen jelen van, bár inkább az az olvasó benyomása, hogy ő maga láthatatlan, nem a városok, hiszen sohasem kerül semmilyen kontaktusba a települések lakóival. Ahogy a véletlenre épülő játékokban, így a Calvinót különösen foglalkoztató, és az itt tárgyalt regényt követően írt Az egymást keresztező sorsok kastélyában „kijátszott” tarot kártya esetében, tetszőleges sorrendben is (véletlenszerűen felütve itt-ott az útikalauzt) bejárhatjuk az egzotikus keleti birodalmat.

2 Welsh, John: Erasing the Invisible Cities: halo Calvino and the Violence of Representation. Working Papers, 2007. június 7.

' Viktor Sklovszkij A cselekmény kibontása című formalista elemzésében vizsgálta a novellagyüjte- mény és a regény közötti átmenetet: az utóbbi, például Cervantes Don Quijotéja „az összefűzés fogására épül és motivációjául az utazás szolgál” - idézi: Boris Eichenbaum: A formális módszer elmélete. In Bókay Antal - Vilcsek Béla (szerk.): A modern irodalom- tudomány kialakulása. Budapest, 1998, Osiris. 258.

43