Irodalmi Szemle, 2013

2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Tóth László: Gyorsfénykép a pozsonyi magyar színjátszás történetéhez (tanulmány)

VÁROS ÉS EMLÉKEZET

Lásd ezzel kapcsolatban részletesen: Tóth László: Egy hamvába holt kísérlet. Relle Iván kétnyelvű színháza és a Nyugatmagyarországi Híradó Pozsonyban 1899-1902, I-II. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2012. 2. sz. 85-106. és 2012. 3. sz. 129-146. - Megjegyzendő, hogy az ekkor kirobbant ellentétek némiképpen rácáfoltak a város magyar és német lakossága példás együttélésének legendájára, amihez hozzátartozik, hogy ez már az erőteljes - és némely vonatkozásban erőszakos - ma- gyarosítási törekvések, a magyar nemzeteszme előtérbe helyezésének az időszaka, amihez a színház is kitűnő terepnek bizonyult.

jáEioz: Relle Iván kétnyelvű, német-magyar színliázáé, mely egészen 1902-ig borzolta a város magyar nemzeti érzelmű polgárságának kedélyeit, s osztotta nagyjából két egyenlő nagyságú részre a városi közgyűlést és a helyi színpártoló közönséget.6 A kedélyek azonban az új század első évtizedének derekára lassan lecsillapodtak, s előbb Andorfi Péter, majd éveken keresztül Balia Kálmán hozta el vidéki viszonylatban erősnek mondható társulatát Pozsonyba, hogy aztán őt, 1911-től az évtized végéig, illetve rövid ideig az államfordulat után is e helyt maradó Polgár Károly váltsa fel. Persze a magyar színészek és színtársulatok később is, jóformán egészen 1918-ig továbbra is rászorultak a pozsonyi német színidirektorok jóindulatára, technikai felszerelésére, valamint nem utolsósorban az egyre népesebb magyar ajkú lakosság és diákság köreiből verbuválódó műkedvelő színjátszók segítségére. Amikorra azonban az erős és biztos helyi bázist magáénak tudó, színvonalas magyar színészetnek az 1900-as évek első másfél évtizedére megteremtődtek volna a feltételei Pozsonyban, az időközben már egyenes vonalúvá vált fejlődést megakasztotta az első világháború, melynek végén a város a frissen megalakult Csehszlovákiához került, s az egymás után létrejövő új államigazgatási szervek és testületek az országszervezés mindenre kiterjedő teendői sorában azonnal hozzáláttak a színház és a színházi élet nacionalizálásához is, amivel elkezdődött a magyar nyelvű színjátszás visszaszorítása, illetve későbbi csaknem teljes kiszorítása a városból.

Polgár Károly neve így már ide, a pozsonyi magyar színjátszás (újabb) kisebbségi korszakához, a magyar színészetnek a Csehszlovák Köztársaság első évtizedei alatti kálváriájához vezet át bennünket. Tudvalevő, hogy a XIX-XX. század fordulójára és az 1900-as évek első másfél évtizedében a magyar vidéki színészet jól kiépített szervezeti keretek között működött, melynek a felföldi, felső-magyarországi országrészek is szerves részét képezték, Pozsony pedig - Kassával együtt - a legfontosabb vidéki játékszíni központok közé tartozott, mely a korabeli magyar játékszín nem egy nagy egyéniségét adta, illetve fogadta játszóhelyein. Mi több,

36