Irodalmi Szemle, 2013
2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Tóth László: Gyorsfénykép a pozsonyi magyar színjátszás történetéhez (tanulmány)
VÁROS ES EMLEKEZET az államfordulat a városban igen erős társulatot talált: Polgárét, aki már - említettük - 1911-től bírta megszakítás nélkül a pozsonyi koncessziót a téli és a tavaszi évadokra (Kassán Faragó Ödön volt 1914-től a város és a közönség bizalmát évről évre elnyerő direktor). Polgár 1918-ban a Városi Színházon Paul Blasel német színtársulatával osztozott; bár társulatának előbb csak a tavaszi idény jutott, később már a téli idényt is sikerült megszereznie (ráadásul a kérdéses esztendő elején megindultak a pozsonyi magyar játékszín államosításának, azaz „nemzeti színházi” besorolásának az előkészületei),7 míg nyaranként a fiumei-szombathelyi körzet volt az övé. Ebben a helyzetben érték a mindent gyökerestül felforgató változások a pozsonyi magyar komédiásokat, akik 1918 szeptemberében még a történeti Magyarország egyik előkelő és ünnepelt társulataként kezdték meg pozsonyi téli évadjukat, hogy kitavaszodván már egy új állam kisebbségi körülmények közé került s ezernyi nehézséggel és retorzióval sújtott, kegyvesztett színháza legyenek.8 Igaz, a szinte egyik napról a másikra szlovák fővárossá előléptetett városban a (cseh)szlovák (hivatásos) színjátszás annak ellenére is csak nehezen szerveződött meg, hogy a cseh színtársulatok és szlovák műkedvelő együttesek jelenléte már korábban sem számított újdonságnak itt. A berendezkedő új (állam)hatalom azonban már rögtön az első pillanatokban elkezdte Pozsonyban is birtokba venni a magyar - és német - színészet meglevő bázisait, bár ez nem indult könnyen, hiszen az 1920-ban, jobbára cseh erőkből megalakult Szlovák Nemzeti Színház eleinte csak a fél idényt kapta meg a Városi Színházban: öt hónapot, a másik öt Polgáréké és Blaseléké maradt -, de térhódítása később annál erőteljesebben folytatódott: Polgáréknak - játékidejük leteltekor - 1920. március 1-jén, huszonnégy órán belül el kellett hagyniuk Pozsonyt, hogy helyüket átadják a „csehszlovák” színészetnek. A Csehszlovákiában maradt színidirektoroknak, színtársulatoknak az új helyzetükből adódó szűk játéktéren, az ellenük irányuló sorozatos intézkedések közepette kellett megtalálniuk, illetve megteremteniük 7 Ungváry Ferenc: A pozsonyi magyar színészet története. Kézirat, 1971. 604. OSZK (Budapest), Színház- és Zenetörténeti Tár, Ms 235. 8 Igen érzékenyen foglalja össze a Csehszlovákiához került magyar népesség - lélektani szempontból is nehezen elfogadható és feldolgozható - helyzete váratlan megváltozásának jellemzőit Soňa Gabzdilovátanulmányaaz 1950-es népszámlálásról, aki szerint az ál- lamfordulat elkerülhetetlenné tette számukra, hogy „számos, addig részükről ismeretlen ténnyel” kiegyezzenek, mint például amilyen újsütetű „kisebbségi státusuk”, illetve annak lélektani vetülete is volt, ami eleinte a „többségi” társadalomba való beilleszkedésüket is jócskán gátolta. Gabzdilová, Soňa: Sčítanie obavateľstva na Slovensku v roku 1950, maďarská menšina a historické súvislosti. Historický časopis, 2011. 2. sz. 264. - S Gabzdilovához hasonló beleérzőkészséggel, tárgyilagossággal beszél az államfordulat kialakította helyzetről egy újabb zene-, ill. színháztörténeti tanulmány szerzője, Martin Bendik is, aki szerint a „»nem államalkotó nemzetek« (a nemzetiségek)” az új országban nemcsak hogy „érzelmileg nem fogadták el”, hanem „lélektani szempontból nem is fogadhatták el Csehszlovákiát a hazájuknak”. Bendik, Martin: Kontexty divadelných a hudobnodivadelných začiatkov v Prešporku - Bratislave. In Štúdia Academica Slovaca 40. Zborník, 2011. 35-48. http://e-slovak.sk/ zborniky/SAS_40_201 l.pdf Feltöltve: 2011. 01. 28. L. még ugyanazt: 40.pfold.ujep.cz/files/KHV/ referaty/anotace/Bendik.pdf Letöltve: 2012. május 12. fr 37
