Irodalmi Szemle, 2013
2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Tóth László: Gyorsfénykép a pozsonyi magyar színjátszás történetéhez (tanulmány)
VAROS ES EMLEKEZET Sámuelék fellépései tartoztak a visszhangosabb pozsonyi színházi események közé. Elgondolkodtató azonban, hogy még ezután is - igaz, a Bach-korszak közel évtizedes csendjében - két társaság is, Szabó Józsefé 1856-ban és Hegedűs Lajosé 1858-ban csupán az itteni német (osztrák) színidirektorok meghívására érkezett Pozsonyba.5 Mindez annak a válságnak az előjele is lehet, amelybe az 1860-as évek elejére a pozsonyi színészetjutott, s amelynek leglátványosabb jele az volt, hogy a közönség már a német előadásoktól is elfordult. Ilyen előzmények után, ilyen körülmények között határozott úgy a város, hogy az 1776-ban megnyitott, több mint száz éves színházépületet lebontatja, s újat építtet a helyébe, amely - nem kis mértékben a pozsonyi közönség áldozatkészségének köszönhetően - két esztendő alatt el is készült, és 1886. szeptember 22-én „országos ün5 A pozsonyi német színházbérlők, színigazgatók egy-egy, kitűnő énekesekből álló magyar társulat meghívásával a hivataloknak, illetve a magyar közönségnek, különösképpen a diákoknak is a kedvében akartak járni. Amivel kapcsolatban a szlovák színháztörténész, Štefan Hoza megjegyzi, hogy ezzel nemcsak a német, hanem a szlovák nyelvnek is megkezdődött a városból való, a magyar színészek általi fokozatos kiszorítása. Hoza, Štefan: Opera na Slovensku. Martin, 1953, Osveta. 81. - Ami így, ebben a formájában éppen Pozsonyra nem érvényes, ahol egészen 1918-ig, az impériumváltásig hátrányban volt a magyar színészet a német színészekkel s színészettel szemben, i} népség keretében”, az egykori pozsonyi diák, Jókai Mór prológjával és a budapesti Opera Erkel-előadásával, a Bánk bánnal már át is adták rendeltetésének. A magyar színészet csupán az 1867. évi kiegyezés után, de még inkább a magyar kulturális, illetve nemzetpolitikának a vidéki színészet megszervezésére és felemelésére tett erőfeszítései, valamint az ország zömmel nem magyar népességű területei (települései) na- cionalizálásának, magyarosításának következtében az 1880-as években, s nem utolsósorban az új városi színház átadásának köszönhetően kezdett csak erőteljesebben tért hódítani Pozsonyban is. Ami a magyar nemzetiségű, illetve kultúrájú helyi polgárság és diákság, valamint, később, a munkásság megszaporodásával, azaz a magyar társulatok közönségének megnövekedésével is összefüggésbe hozható; azzal, hogy a város magyarsága körében - a német és más nyelvű színielőadások mellett - a magyar színielőadások látogatása is egyre s nem igazán bírt gyökeret verni, azt követően viszont már úgyszólván semmilyen lehetősége sem maradt a kibontakozásra. (Megjegyzendő, hogy a szlovák történetírás a németesítéssel szemben mintha megengedőbb lenne, mint a magyar nyelv és kultúra országossá tételére irányuló törekvésekkel szemben, jóllehet II. József és I. Ferenc egynyelvűsítő és egy- neműsítő törekvései a szlovákokat ugyanúgy sújtották, mint a magyarokat.) inkább a társadalmi élet tartozékává vált. Ebbe döntő módon belejátszott Krecsányi Ignác társulata, amely 1889 és 1899 között összesen tizenegy évadot tartott Pozsonyban. Az 1899-es esztendő nevezetes eseménye volt az új ligeti Aréna megnyitása, majd - ezzel összefüggésben is - egy elvetélt, eleve hamvába holt kísérlet tartozik még ezen esztendő pozsonyi színházi króniká35
