Irodalmi Szemle, 2013
2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Tóth László: Gyorsfénykép a pozsonyi magyar színjátszás történetéhez (tanulmány)
4 Bécsi Magyar Hírmondó, 1792. augusztus 28., II. 317. cia nyelvű előadások mellett már magyar nyelvűek is egyre nagyobb számban akadtak. Ez ügyben sokat tett a pozsonyi papnevelde színpártoló tevékenységéről is ismert igazgatója, Mayer József, akitől kanonokká történt kinevezése után 1792. augusztus 12-én „egy Magyar Pásztori Játék” bemutatásával búcsúztak tanítványai.4 (Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a szemináriumból származó tudósítások német és szlovák [tót] nyelvű előadásokról is beszámolnak ez időben.) Később Fejér György és baráti társasága tett sokat a szemináriumi magyar színjátszás - és iskolai színjáték - ügyéért, akik körébe a magyar felvilágosodás központi alakja és motorja, Kazinczy Ferenc is ellátogatott. Az országgyűlés, említettem, mindig nagy vonzerővel bírt a színészek, színtársulatok számára. Az ebből származó előnyöket igyekezett kihasználni a bécsi Flofburgtheater szerény képességű színésze, Joseph Nőséül is, aki a belőle, valamint két színésznőből és egy kislányból álló német anyanyelvű csapatával tartott - a magyar játékszín történetének következő furcsaságaként - 1802 júliusában, jóllehet egyikük sem tudott rendesen magyarul, magyar nyelvű színielőadásokat, mely vállalkozása természetesen teljes kudarccal végződött. Ezt követően újabb tizennyolc esztendőnek kellett eltelnie, hogy 1820-ban - igaz, már színvonalas, válogatott erőkből álló - magyar társulat látogasson el a koronázó városba, a Kilényi Dávid vezette Komáromi Magyar Színjátszó Társaság (a Miskolcról hozzájuk szegődött Déryné kifejezett kérésére, hogy újból láthassa az akkoriban itt-tartózkodó [egykori] szerelmét, Prepeliczay Samut), amikor más települések már régebbtől szokásos állomáshelyeik közé tartoztak. De fellépéseik hiába hoztak egyértelmű sikert, a következő magyar társulatot, Horváth Józsefét mégis csupán újabb öt esztendő elteltével köszönthette a város. A XIX. század derekáig, az 1830-as években még Komlóssy Ferencék, az 1840-es években pedig Fekete Gáborék (1842-1843-ban; ahol az ekkor még színészi babérokra is áhítozó Petőfi Sándor szintén megpróbált hozzájuk szegődni) és - 1847-ben - Komáromy 34
