Irodalmi Szemle, 2013

2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Tóth László: Gyorsfénykép a pozsonyi magyar színjátszás történetéhez (tanulmány)

VÁROS ES EMLEKEZET

üléseztek a magyar országgyűlések, ami miatt a város időről időre a magyar vándortársulatok és -színészek érdeklődésének, törekvéseinek középpontjába került.2

Az elsősorban magyar mágnások és arisztokraták, mindenekelőtt Csáky György gróf kezdeményezésére született első pozsonyi kőszínház építése és 1776. november 9-i átadása a város életének jelentős eseményei közé tartozott, melybe azonban kizárólag német bérlők és színigazgatók költöztek be (többek között Emaneul Schikaneder, a jeles osztrák színész és színidirektor, Mozart Varázsfuvolája szövegkönyvének szerzője is bérlője volt egy időben; egy német forrás szerint ez volt „a legszebb épület, a melyben valaha színdarabokat játszottak”).3 Tőlük vették aztán később hosszabb- rövidebb időre azt bérbe a társulataikkal idelátogató magyar színigazgatók is, vagy kiszorultak a ligeti nyári színkörbe, az arénába (de az 1780-as években, egészen az 1790-es évek közepéig a Sétatéren [ma: Hviezdoslav tér] is állt egy; a ligetit 1828-ban nyitották meg). Az elmondottakat igazolja a magyar színháztörténelem egyik legkülönlegesebb, ugyancsak Pozsonyhoz kötődő dokumentuma, Frentzel (Frendel) István nyugalmazott katonatiszt itt kiadott német nyelvű felhívása 1779- ben (Entwurf zu einen ungarischen Nationaltheater, meiner Rede an das Vaterland - gewidmet dem Adel des Koenigreichs), melynek szerzője már egy Pesten létrehozandó magyar nemzeti színház eszméjét vetette fel, visszhangtalanul.

A magyar nyelvű magyarországi színjátszás meghonosítása és ügyének képviselete tekintetében jelentős szerep jutott az 1780-1788 között Pozsonyban kiadott első magyar nyelvű lapnak, a Ráth (Rát) Mátyás indította Magyar Hírmondónak, mely rendszeresen tudósított az országszerte létrejött magyar nyelvű (műkedvelői), majd vándortársulati színielőadásokról, s természetesen - a Bécsi Magyar Hírmondóval együtt - hiteles beszámolókat adott a pozsonyi színházi eseményekről is. Jellemző egyébként, hogy a műkedvelés jóval a magyar hivatásos társulatok megjelenése előtt meghonosodott a pozsonyi magyarok, illetve az itteni magyar diákok körében, ahol a latin, német és fran2 Más kérdés, hogy ennek a pozsonyiak - főleg a német háztulajdonosok - nem örvendeztek különösebben, lévén, hogy egy királyi rendelet értelmében kötelesek voltak házuk egyharmadát a magyar országgyűlési követek rendelkezésére bocsátani (a diéták idejére sokan inkább elmentek a városból, mások - főleg a reformkorban - elhanyagolták házuk külsejét, hogy az ne legyen vonzó a követek számára). Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban. Bratislava, 1954, Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó. 42.

2 Benyovszky Károly: A pozsonyi magyar színészet története 1867-ig. Bratislava-Pozsony, 1928, Steiner Zsigmond könyvkereskedése. 8-9.

33