Irodalmi Szemle, 2013
2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Václav Kinga: Kulturális kontinuitás és az európai városok (tanulmány)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET 7 Erő Zoltán: i. m. 8 Bernoulli, Hans: Die Stadt und ihr Boden. Basel, 1991, Birkhäuser. 134. VÁROS ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM A XX. század folyamán, a II. világháború pusztításában a történeti építészet jelentős része odaveszett. A 60-as, 70-es években a nyugat-európai városokban emellett egy olyan folyamat kezdődött, amely a korábbi épületállományt irodaházakkal, modern építészeti elemekkel helyettesítette. Erő Zoltán szerint ez túlzott szabadsággal zajlott, amit azzal magyaráz, hogy az ingatlanfejlesztés és a városok fejlődési ereje „kellően nagy volt ahhoz, hogy a korábbi struktúrákat habozás nélkül átlépje.”7 Az irodaszektor fejlődése például gyakran egész városrészek létrejöttét eredményezte, így épült fel a londoni City, ekkor változott át Milánó, és ekkor bontották le Victor Horta brüsszeli épületét, a Maison de Peuple-t, hogy helyébe irodaház épüljön. A módszer kicsit megidézi Hans Bernoulli svájci építész és várostervező provokatív felvetését, aki szerint „minden új városnegyedet már eleve meghatározott élettartamra kellene létesíteni, majd lebontani és alapjaitól kezdve újraépíteni, új utcarendszerrel és egészen másként. A város csak ebben az esetben felelhet meg mindenkori feladatainak.”8 Ma már ezek a módszerek egyáltalán nem elfogadhatóak, nemzetközi egyezmények igyekeznek védeni épített örökségünket, s irányítani a városok további fejlődését. A város és a műemlékvédelem kapcsolata is sokat fejlődött, s az európai várostervezés gondolatvilágában mára már elterjedtté vált a műemlékvédelem gondolata. Bernoulli felvetése természetesen egy szélsőségesen funkcionalista hozzáállásnak tűnik, amely kivitelezhetetlen azok miatt az értékek miatt, amelyeket a történeti építészet kulturális, emocionális, sőt gazdasági szinten produkált, azonban rámutat arra, hogy a jól működő várossal szemben támasztott társadalmi igények a XX. század folyamán milyen dinamikusan változtak. A probléma elemi erejű része az egyébként is általános városformáló erőként számon tartott közlekedés módjainak változása. Történelmi vonatkozásaiban szintén látható, hogy míg például a középkori városi struktúrák láthatóan a gyalogos közlekedésre készül26
