Irodalmi Szemle, 2013

2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Václav Kinga: Kulturális kontinuitás és az európai városok (tanulmány)

gyakran léptek fel nagyobb járványok (tífusz, kolera) a rossz higiénés körülmények, a túlzsúfoltság miatt. A XX. század eleji városrendezési koncepciók igyekeztek kiküszöbölni az előnytelen beépítettség problematikáját és új, akkor korszerű városrendezési elveket alkalmazni az újjáépítés során. Általánosságban elmondhatjuk, hogy fontos szempont volt a korábbi urbanizációs folyamatok negatív hatásainak a kiküszöbölése: a lakóterületek túlzsúfoltságának megszüntetése, az egyre növekvő közlekedési káosz megoldása, a zöldterületek hiányának felszámolása, a nem kielégítő közművesítés megszüntetése. Mivel pedig a városok horizontális terjeszkedése a kor véleménye szerint közlekedési problémákat okozott volna, elterjedt az a nézet, hogy a városoknak vertikális irányban kell terjeszkedniük.

Az ilyen előzményekre alapozó építészeti-urbanista koncepciók alakulását árnyalta bizonyos avantgardista szemléleti felfogás (pl. a funkcionalizmus), amely megtagadta a történelmi építészeti előképeket, s olyat akart alkotni, ami megfelelt a modern ember ideáljának. S bár Camillo Sitte még 1889-ben megjelenő könyvében felhívta a figyelmet arra, hogy „a fejlődés csak akkor igazán fenntartható, ha a városépítészet legjobb hagyományait folytatják”6, s a meglévő történeti értékek megtartását és tudatos továbbfejlesztését szorgalmazta, erre a XX. század eleji várostervezők és építészek nem igazán reagáltak.

Mára már felszínre kerültek az ilyen városrendezési koncepciók hiányosságai: megszüntették például a hagyományos utcákat és tereket, a város természetes hierarchiáját (tér-utca viszonya), s így olyan városrészeket hoztak létre, amelyekben nehéz orientálódni, a környezet monoton, ezáltal identifikálhatatlan és elfogadhatatlan a felhasználók számára. A londoni Paternoster negyed története remekül illusztrálja ezt a folyamatot: a Szent Pál-székesegyház szomszédságában lévő terület a II. világháborús bombázáskor elpusztult, helyébe 1959-ben modernista együttes épült fel, amelyet azonban a közvélemény nem tudott elfogadni, így a hely üzleti szempontból is hamar elvesztette vonzerejét. Ez végül az épületek bontásához, új beépítés kialakításához vezetett (2000-2004).

6 Sitte, Camillo: Stavba mést podie umeleckých zásad. Ford.: Vladimír Buriánek. Prága, 1995, ARCH.