Irodalmi Szemle, 2013
2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Václav Kinga: Kulturális kontinuitás és az európai városok (tanulmány)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET 4 Szűcsné Kerti Anna, Szűcs István: Településföldrajz. Debrecen, 2007, Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma, Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar. 5 Uo. ző, hogy míg például 1800-ban a Föld népességének 2-3 %-a élt városokban, addig 1900-ra ez az arány 15 %-ra nőtt, vagy hogy Nagy-Britanniában a XIX. század folyamán a városlakók aránya 32 %-ról 78 %-ra emelkedett.4 London is ekkor vált gigantikus nagyvárossá, lakossága az ipari forradalom idejétől számítva emelkedett 2,5 millióról kb. 8 millióra. A XX. század első felében tovább gyorsult a nagyvárosi fejlődés, és minden eddiginél nagyobb népességtömörülések jöttek létre. Ennek okait részben az iparosodásban és az ennek következtében fellépő foglalkozási átrétegződésben (a faluról a városba történő migráció), részben a népességrobbanásban kereshetjük. Ezt az időszakot gyakran a városrobbanás időszakának is nevezik, s a városok addig jellemző többé-ke- vésbé organikus fejlődésében és harmonikus növekedésében ez akkora ütemváltást jelentett, amelyet már nem lehetett tudatos urbanisztikai koncepciók nélkül megoldani úgy, hogy működőképes rendszerek jöjjenek létre.5 A XX. század elején kialakult építészeti irányzatok mind erre a társadalmi helyzetre reagáltak. A történelmi stílusok megtagadása, s az új, dekorációmentes, funkcionalista elveken alapuló építészeti mozgalmak, a Bauhaus mind-mind az iparosított társadalom új igényeit igyekeztek kielégíteni. Ez az elsősorban meny- nyiségi elvárásokat teremtő új helyzet gyors és effektiv építkezést és városszervezést igényelt, többé nem volt idő hosszú építkezési folyamatokra. A világháborúk okozta építészeti pusztítás csak tovább növelte ezt a sürgető igényt. Az ekkor megjelenő lakónegyedek városrendezési stratégiáinak - amelyek egyáltalán nem igyekeztek folytatni az addig jellemző urbanizációs hagyományokat - is konkrét okai voltak. London esetén illusztrálhatjuk megint a helyzetet: a XIX. században gyorsan felépített városrészek és bérkaszárnyák - amelyek az iparban dolgozó tömegeknek nyújtottak lakhatási lehetőséget - higiéniai körülményei katasztrofálisak voltak: sokszor a legalapvetőbb ellátás is hiányzott (víz-, szennyvízelvezetés, fény). S mivel például jellemző volt a keletkező szennyvizek elvezetésének megoldatlansága, viszonylag 24
