Irodalmi Szemle, 2013

2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Václav Kinga: Kulturális kontinuitás és az európai városok (tanulmány)

VAROS ÉS EMLÉKEZET

Ha a város nem esett áldozatul erőszakos külső impulzusoknak (természeti katasztrófák, háborúk), nagyon állandó elemnek bizonyult. A folyamatos változás mellett képes volt generációváltásokat, társadalmi folyamatokat és történelmi korszakokat is túlélni. Wolf Schneider nézete szerint semmi sincs annyira állandó és maradandó, mint a város utcái, amelyek évszázadokkal, sőt néha évezredekkel képesek túlélni a többi változtatást.3

3 Állítása szerint a II. világháború után, amikor a német nagyvárosokat ismét fel kellett építeni, csak nagy ritkán változtatták meg az utcákat. A kölni Hohe Strasse ma is úgy halad, mint a rómaiak idején. Wolf Schneider: Városok Úrtól Utópiáig. Budapest, 1973, Gondolat. 324.

Az európai városok nagy részében ezek a nyomok mindmáig megmaradtak: sokuk eredetét, a római vagy középkori alapokat akkor is olvasni lehet (kövekben, régi épületekben, a fennmaradt struktúrákban), amikor azok már egészen más dimenziókban léteznek, például nagyvárossá alakultak. Ez a fajta történelmi rétegződés és kulturális kontinuitás az európai városokban a XIX. század végéig érzékelhető. Nem jelentett különösebb eltérést az sem, ha konkrét esetekben építészetileg komoly beavatkozások történtek. Mindezek mellett a városok, s ez mai szemmel különösen érzékelhető, megőrizték a korstílusokon átívelő, egységes képüket, homogén jellegüket.

MIÉRT BOMLOTT MEG EZ A KONTI N UALITÁS?

Felmerül a kérdés, hogy hogyan változott meg mindez úgy, hogy a XX. századi és kortárs építészet formanyelvi eszköztárával képtelen a történeti városokba beilleszkedni anélkül, hogy ne alkosson olyan elemet környezetében, amelyet sokan képtelenek elfogadni.

Ez az ellentét erősen érezhető, pedig a XX. századi irányzatok és a rájuk építkező kortárs trendek bizonyos formában organikus következményei az akkori tendenciáknak - legyen szó építészetről vagy várostervezésről -, de mindenféleképpen azoknak a folyamatoknak, amelyek ebben az időszakban a társadalomban végbementek. A haladás azonban olyan mértékben felgyorsult, hogy a kapcsolódási pontok nehezen érzékelhetőek.

Városépítészeti szempontból komoly változást a XIX. század és az ipari forradalom ideje hozott: a városok növekedési üteme hihetetlenül felgyorsult. Jellem23