Irodalmi Szemle, 2013
2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Václav Kinga: Kulturális kontinuitás és az európai városok (tanulmány)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET 2 Erő Zoltán: Műemlékvédelem és városfejlődés. In Egedy Tamás (szerk.): Városrehabilitáció és társadalom. Budapest, 2005, Magyar Tudományos Akadémia, Földrajztudományi Kutatóintézet. túl szolgálhat fejlődési (formanyelvi és koncepcionális) irányvonalaira is. Az építészet szociális vonzatai ugyanis nemcsak a felhasználó és a rá hatással bíró épület viszonyában értelmezhetőek, hanem a fordított kapcsolat jelentősége is fontos: az építészeti és város- rendezési koncepciók mindig az aktuális szükségletekre reagálnak. S bár Erő Zoltán esszéjében a város fejlődését „egy öntörvényű, ősidők óta létező, erős és spontán folyamatként”2 értelmezi, fontos tudatosítani, hogy az építészet és urbanizmus társadalmi igény nélkül nem fejlődik. Ok-okozati viszonyok A TÖRTÉNELMI FEJLŐDÉSBEN ÉS A KONTINUITÁS KÉRDÉSE A városok kiemelkedése az addigi falusi településrendszerből a társadalom fejlődésének abban a stádiumában kezdődött, amikor az már képes volt akkora többletet termelni, hogy kialakuljon a kereskedelem. A városok alakulásában megkülönböztetjük a tudatosan tervezett és az organikusan szerveződő városok fogalmát. S bár ez utóbbi előfordulása gyakoribb - különösen a települések fejlődésének korai szakaszában -, már Egyiptomból is ismerünk várostervezési koncepción alapuló szerkezeteket (pl. Ekhet-Aton városa) vagy a római katonai táborok (castrum) mintájára épült ortogonális elrendezésű településeket. Az organikusan alakuló városokban nem volt vagy csak a későbbi fejlődés során jelent meg egy előre meghatározott fejlődési irányvonal, a város mintegy organizmusként alakult ki a megfelelő természeti adottságokkal rendelkező vagy a kereskedelmi utak mentén elhelyezkedő területeken, s mintegy megszervezte saját magát, alkalmazkodva természetesen az aktuális társadalmi igényekhez és folyamatokhoz. A település a legtöbb esetben valamilyen nyilvános tér vagy ikonikus épület köré szerveződött, amely vallás és szokások függvényében lehetett szakrális építmény, vár, kereskedelmi központ (piac), esetleg ezek kombinációja. Ez a központ minden esetben közösségi térként is szolgált. 22
