Irodalmi Szemle, 2013

2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Gyáni Gábor: A város és az imaginárius történelem (tanulmány)

VÁROS ÉS EMLÉKEZET

13 Varga Bálint: Árpád és Mária Terézia között. Pozsony város identitásai és emlékművei a 19. században. In Cieger András (szerk.): Terek, tervek, történetek. Az identitás történetének térbeli keretei 2. Budapest, 2011, Atelier. 132-135.

14 Lipták, Ľubomír: Helycserék a piedesztálon. A politikai váltások emlékművei és az emlékműváltások politikája. In uö: Száz évnél hosszabb évszázad. A történelemről és a történetírásról. Pozsony, 2000, Kalligram. 244-292.

15 Gyarmati Zsolt: Nyilvánosság és magánélet a békeidők Kolozsvárén. Kolozsvár, 2005, KOMP-PRESS. 41-64., 231-247.

zon a helyzet. Hozzá kell azonban tenni: akkor sem Pozsonyban, hanem a közeli Dévényben, a régiségértékű vár romjai között emelték az ezeréves magyar államiságot szimbolizáló, rá emlékeztető emlékművet. Ez a monumentum azonban Pozsony német ajkú népességét jórészt hidegen hagyta, és majd csupán a Mária Terézia-emlékmű elkészülte, a város központi helyén való elhelyezése enyhített valamelyest a magyar nacionalizmus szempontjából aggályos helyzeten. A szoborcsoport szimbolikus üzenetében rejlő kompromisszum abban állt, hogy egyszerre deklarálta a város (a városi német polgárság) feltétlen hűségét és lojalitását a Habsburgokhoz és Magyarország (a Magyar Királyság) iránt, még ha nem is a magyar történelem volt az emlékmű első számú referenciája.13 Mondani sem kell, mindeme magyar (és Habsburg-birodalmi) emlékezeti jelek kivétel nélkül mind áldozatul estek az 1918 utáni csehszlovák nemzetállami identitás-politika kommemorációs igyekezetének.14

Pozsonyhoz képest egyértelmű a helyzet Kolozsváron, ahol a domináns magyar helyi identitás birtokában foghattak hozzá a városi nyilvános tér törté- nelmiesítéséhez. Ráadásul itt hellyel-közel a magyar történelem egyes kiemelkedő referenciáit is azonosítani lehetett, így mindenekelőtt a dicsőséges reneszánsz uralkodót, Mátyás királyt, aki történetesen helyben született

.15 Ezért állapíthatja meg a téma tárgyalásának szentelt monográfiájában Jakab Albert Zsolt, hogy: „A korszakban [1867-1918] állított emlékművek, szobrok és emléktáblák a nemzeti történelem alakjait és eseményeit, a nemzeti tudományok (irodalom, történelem) és művészet (színház) személyiségeit jelenítették meg.” Ugyanakkor: „Ezek az események és szereplők a helyhez kötődtek (születésük, tevékenységük vagy vonzalmuk alapján), ezért emlékezetüknek térbeliesítése a lokális világnak, a lokális emlékezetnek az országossal szembeni - vagy melletti - megfogalmazásaként értendő.” Majd hozzáfűzi: „A lokális-országos viszony- rendszer mellett az emlékállítások során a birodalmi és nemzeti törekvésekből adódó megosztottság is érvényesült.” Ez abban nyilvánult meg, hogy nagy súlyt he16