Irodalmi Szemle, 2013

2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Gyáni Gábor: A város és az imaginárius történelem (tanulmány)

VAROS ES EMLEKEZE

lyeztek (volna) itt 1848/49 emlékének a tárgyi megörökítésére is, ami viszont olykor nyílt feszültséget okozott az emlékmüállítók és a hatóságok között.16 Ami 1918 után Kolozsváron és Erdélyben történt, az semmiben sem tért el attól, ami Pozsonyban és az egész Felvidéken folyt ezen a téren

.17

Ami nem is csoda, hiszen az utcanév, a szoborba öntött monumentum vagy a felirat (az emléktábla) a nemzetiidentitás-politika egyformán fontos eszközeként járul hozzá ahhoz a folyamathoz, melynek során a (nemzetállami) hatalom adott (politikai) jelentéssel ruházza fel a városi teret. A főváros, ahol a nemzet szimbolikus lényege összpontosulni látszik, mindeme törekvések elsőrendű célpontját szokta képezni. Amikor egyes országokban előtérbe kerül a háborúban fogant modern nemzetállam eszméje, szintén a fővárosok hivatottak arra, hogy helyet szorítsanak az ezt a gondolatot kifejező emlékműveknek, és a hozzájuk kötődő ceremóniáknak, rituális emlékezési szertartások16 Jakab Albert Zsolt: Emlékállítás és emlékezési gyakorlat. A kulturális emlékezete reprezentációi Kolozsváron. Kolozsvár, 2012, Kriza János Néprajzi Társaság - Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. 142.

17 Uo. 170-209.

'“Rausch, Heike: Ihe Nation as a Community Born of War? Symbolic Strategies and Popular Reception of Public Statues in Late Nineteenth-Century Western European Capitals. European Review of History-Revue européenne d’Histoire, vol. 14, no. 1 (March 2007). 73-101.

19 Kovalovszky Márta: „Bronzba öntött halhatatlan”. A historizmus emlékműszobrászata. In Zádor Anna (szerk.): A historizmus művészete Magyarországon. Művészettörténeti tanulmányok. Budapest, 1993, MTA MKI. 85.

nak, a velük kapcsolatos ikonográfiái és retorikus megnyilatkozásoknak.1“ Nálunk is ez történik: „az 1895-től a világháborúig terjedő időszakban szinte történelemmel »bútorozzák be« Budapest belső, az állami, a városi élet, a reprezentáció szempontjából hangsúlyos útvonalait, színhelyeit, valamennyi e szempontból fontos és alkalmas helyszínen egy-egy aktuális és hatékony példát helyezve el. [... ] Lényegében a Városliget és a Budai Vár között jelölhetjük meg azt az eléggé széles sávot, amelynek legfontosabb pontjain és útvonalain, éppenséggel e pontok városképi és »ideológiai« hangsúlyát növelve, évről-évre, fokozatosan a historizáló emlékművek megjelentek.”19 Ami pedig élettel tölti majd meg a „bronzba öntött halhatatlanságot”, az a nyilvános ünnepi viselkedés sok-sok eseménye, a szüntelenül ismétlődő történelmi referenciájú kommemoráció, amely a legtörténelmietlenebb városi teret is képes történelmi atmoszférával telíteni. Ha a történelmi emlékezés jegyében zajló rítus szakralizálja a nyilvános teret, a legritkább esetben van annak köze ahhoz, hogy a helynek volt-e vagy sem eredetileg történelmi jelentősége. így nem (csak) ott emelnek emlékművet (például a mii-