Irodalmi Szemle, 2013
2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Gyáni Gábor: A város és az imaginárius történelem (tanulmány)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET 2 A kérdés esettanulmány jellegű elemzéséhez ld. Schorske, Carl E.: A Ringstrasse, bírálói és a modern város születése. In uő: Bécsi századvég. Politika és kultúra. Budapest, 1998, Helikon. 33-111. 3 Benjamin, Walter: Párizs, a XIX. század fővárosa. In uő: Kommentár és prófécia. Budapest, 1969, Magvető. 77, 93. 4 A kérdés ellentmondásosságáról bővebben: Gyáni Gábor: Modernitás és hagyomány a nagyvárosi múltban. In uő: Relatív történelem. Budapest, 2007, Typotex. 50-85. 5 Riegl, Alois: rIhe Modern Cult of Monuments: Its Essence and its Development. In Price, N. Stanley - Talley, M. K. - Vaccara, A. Melucco (szerk.): Historical and Philosophical Issues in the Conservation of Cultural Heritage. 1996, J. Paul Getty Trust. 69-83. Az esszét 1903-ban írta a szerző. Walter Benjamin úgy határozza meg a historizáló modern nagyvárost, mint az álmodozás eredményét. Az Haussmann báró által újjáépített XIX. század közepi Párizs, a tervezett modern nagyváros prototípusa és mintapéldánya - fejtegeti Benjamin - a történelem „ébredésszerű” bekebelezését és kisajátítását, másként: az emlékezet túláradását szemlélteti.3 A várostervezők és az építészek, továbbá a megrendelők (az állam és a városvezetés) vagy a fogyasztók (a városlakók) kivétel nélkül mind eszmei és morális értékek megtestesítését várták el a fizikai környezet terv szerinti megformálásától. Ez okból feledkezett bele a várostervezés egy olyan múltba, amit történelemként ismert fel, hogy mindenáron történelmiesítse a nem éppen a hagyományok megszabta módon berendezni kívánt jelent. Az újítóként fellépőket átható bizonytalansági érzés feltehetően a gyökértelenség kínzó élményéből (is) fakadt, amely álmodozásra, folytonos és görcsös emlékezésre késztette őket, aminek eredménye a modern nagyváros. Miközben az élet minden egyéb területe, a gazdaság, a társadalom, a politika vagy a racionális szellemi élet egyaránt a múlttal való radikális szakítás jegyében zajlott.4 Amikor a múlt a jelen fontos alkotó elemévé lép elő a maga történelmi mibenlétében, értelmezési problémák hosszú sora vetődik fel a tudomány számára. Mit jelent, fizikai voltában a jelenben (is még) létező tárgyi entitások (épületek) kapcsán az a szó, hogy történelem (történelmiség)? Alois Riegl bécsi művészettörténésznek a monumentumok (műemlékek) mai (modern) kultuszát illető klasszikus fogalmi konstrukciójához fordulhatunk gondolati támaszték gyanánt.5 Riegl formulája szerint a régmúltat képviselő tárgyak, épületek (a monumentumok) emlékezeti (emlékeztető) funkciója elsősorban régiségükből (Alterswert, age-value), valamint a nekik tulajdonított történelmi értékből fakad. A dolgok régiség-értéke arra utal, hogy minden ember alkotta objektum menthetetlenül ki van téve az idő pusztító erejének, a fokozatos fizikai romlás és a végső megsemmisülés feltartóztathatatlan (természeti) folyamatának. Attól értékesek, attól történetiek 10
