Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Ureczki Anita: Fekete Dacia, avagy a szocializmus fojtott árnyéka (Szabó Róbert Csaba Fekete Dacia című kötetéről)
IZLESEK ES POFONOK bbhhhhhhh URECZKi Anita F E KETE DACIA, AVAGY A SZOCIALIZMUS FOJTOTT ÁRNYÉKA S zabó Róbert Csaba a rémtörténet-irodalom kortárs kontextusba helyezését kísérli meg a Fekete Dacia lapjain. „A fiatal erdélyi szerző, Szabó Róbert Csaba negyedik novelláskötetében az angolszász gyökerű gótikus rémtörténet műfaját viszi el oda, ahol a Brit-szigetek után talán a legjobb helye van: Erdély és Románia ködborította, legendás vidékeire” - olvasható a könyv fülszövegében, a könyv alcíme pedig azt ígéri, Erdélyi rémtörténeteket kapunk. De tulajdonképpen milyen rémtörténetek és mennyire rémtörténetek ezek a novellák? A rémtörténet általában a sötétség, a halál, a veszély témáit és a hozzájuk tartozó univerzális és egyben egzisztenciális félelmeket jeleníti meg. Irrealitása ugyanakkor pszichológiai védőpajzsot biztosít a befogadó számára. Mármint azt a megnyugtató érzést, hogy a szörnyűségek, amikről épp olvasunk, csak a fantázia világában történnek meg. Hatása a pillanatnyi rettenet, ami lényegében más, mint a félelem, hiszen a rettenet okát vagy tárgyát általában nem tudjuk pontosan meghatározni. Valamiféle zsigeri összerándulás ez, ahogy András Sándor Árnyék vagy fonák? című esszéisztikus tanulmányában írja.1 Ami bár pillanatnyi, ugyanakkor mély, és emberi 1 András Sándor: Árnyék vagy fonák? Mese és töprengés a rémtörténetekről. Korunk 2012. 5. sz. 6-21. lényünk lényegét érinti. A legtöbb rémtörténet lényege az emberi, a humánus és az automata, az android szembeállítása. Tehát az ember elemberietlenedése. Vegyük például az egyik klasszikust, Mary Shelley Frankensteinjét, a különböző emberi testrészekből összevarrt és életre hívott szörnyet, akiben semmi emberi nem marad. Ellentétben Frankensteinnel, akinek automata, szörny volta az, ami a legmélyebb hatást gyakorolja olvasójára, Szabó Róbert Csaba részben erre emlékeztető novellája, a Stein József és testvérei teljesen másképp hat. A történet egy háború idején játszódik, amikor az elbeszélő először találkozik Stein Józseffel, akinek öt fivére mind a háborúban szolgál. Miután Stein megtudja, hogy mind az öt fivére meghalt, az ott szolgáló német orvos egy titkos kísérletet ajánl neki: azt, hogy az öt testvér testi maradványaiból egy új embert farag, csak hát nincs épségben maradt fej, amit a nyakra varrhatna. így Stein feláldozza magát, és az ő feje kerül majd az összetákolt testre. Persze ez a test is rideg, inhumán test marad, amely mint egy robot küzd a harctéren, és amelyet majd két év múlva egy kislány meggyilkolásáért ítélnek el. Az elbeszélő, mikor utoljára találkozik vele, látja: „semmit nem öregszik, arcvonásai híven őrzik a harctéren rögzült ábrázatát, .. .sóvár akarata árulkodott a félig holtak, félig élők világából kiköszönő jelenlétéről.” 90
