Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Gyürky Katalin: Csavarni egyet a sorson (Javier Marias Beleszerelmesedések című kötetéről)
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK have died hereafter« - jelenti ki kissé rejtélyesen: »Halt volna meg később« - mondja, vagy: »mostantól fogva bármikor«. Kevésbé kétértelműen vagy egyszerűbben is értelmezhetjük a részletet, vagyis egyszerűen úgy, hogy »később«; mindenesetre az a lényeg, hogy »nem éppen most, nem ebben a pillanatban«” (131.). Díaz-Varela tisztában van vele, hogy amíg Luisa erre gondol, így érez, meghó- díthatatlan, mert semmi mást nem akar, mint azt, hogy elhunyt férjét visszakaphassa. S bár azt is tudja, hogy a halottak általában nem szoktak visszatérni, ettől való féltében mégis talál rá analógiát, mégpedig a saját, cselszövésre termett, drámai fordulatokkal átitatott világától nagyon is távol eső szépprózából. Balzac Chabert ezredes című művére utal, ahol az eylaui csatában halottnak nyilvánított Napóleon-párti ezredes egyszer csak mégis visszatér, s ezzel fenekestül felforgatja az addigra már újraházasodott felesége életét. A kételyeit az özvegyen maradt asszony jövőbeni meghódításával kapcsolatban épp az aktuális szeretőnek tárni fel: Díaz-Varela ilyetén paradox viselkedése ismét olyan téma lehetne, amely önmagában kitehetne egy regényt. De nem, Javier Marias még ennél a visszás helyzetnél sem áll meg, illetve nem időz túl sokáig, s ezzel végleg metafizikai kételyek közé löki mind a főhősnőjét, Mariát, mind pedig az olvasóját. Egyik szeretkezésük után ugyanis Díaz- Varelához beállít egy Maria számára teljesen ismeretlen férfi, Ruibérriz, s María - alvást színlelve - kihallgatja a két férfi beszélgetését. Ebből pedig kiderül, hogy Díaz-Varela és Ruibbérriz együtt tervelték ki Miguel meggyilkolását, ők bérelték fel a félkegyelmű hajléktalant, aki tizenhat(!) késszúrással végzett a jól menő vállalkozóval. S ettől kezdve a szálak végképp összegabalyodnak: Maria azt fontolgatja, hogy vajon szeretője pusztán egy közönséges gyilkos, vagy mégis van valamilyen elfogadható magyarázat a tettére? S ha van - márpedig van, ami ismét bravúros fordulatot jelent a történetben - akkor Maria hihet-e a magyarázatnak? Mert ha igaz, amit Díaz- Varela állít, hogy Miguel, miután értesült róla, hogy halálos beteg, ő maga kérte Varelát, hogy valahogy szabadítsa meg a hátralévő szenvedéseitől s oltsa ki az életét, még mindig ott a másik, legalább ennyire erős szál, indíték a történetben: Luisa. Az, hogy csakis az ő megszerzése érdekében tette volna el Díaz-Varela Miguelt láb alól. Számtalan olyan kérdés vetődik fel tehát, amely ismét a metafizika határait súrolja: Istent játszott-e (s szó szerint játszott, drámai karakterét kibontakoztatva) Díaz- Varela, mindenhatónak képzelte-e magát, amikor a barátja sorsáról döntött? Amikor el- és megrendelte a halálát, megbontva ezzel az univerzum rendjét? S amikor ezt megtette, azzal vajon Maria szemében ugyanolyan liliomot rajzolt-e a vállára, mint amilyen - ismét egy irodalmi párhuzammal élve - Dumas Három testőré ben az először makulátlan tisztaságúnak vélt hölgyön található, akiről Athos csak emiatt a jelképes liliom miatt tudja meg, hogy valójában egy feslett nőszemély? „Egy vadászat során ifjú, angyali felesége - akivel úgy házasodott össze, hogy nem sokat tudott róla, nem járt utána származásának, és úgy gondolta, nincs is különösebb múltja - egy kis balesetet szenved, leesik a lóról és elájul. Amint Athos a segítségére siet, észreveszi, hogy szorítja, szinte fojtogatja a ruhája; előveszi a tőrét, és meglazítja a kelmét, hogy a lány levegőt kapjon, és kiszabadíthassa a 86
