Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Garajszki Margit: A nyelv által megszépített drámai valóság (a Szlovák Nemzeti Színház A Jurga testvérek című előadásáról)
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK boldogtalan szerelme Oľga (Petra Vajdová) iránt. A negyedik rész hordozza magában leginkább a klasszikus színházi tragédia elemeit. A jegyző, Peter Jurga gyermektelen házasságát tovább gyalázva szeretőt hoz a házhoz egy cselédlány képében, aki végül a férfi halálát okozza. Az ötödik kép a korábbi történetek találkozásának és lezárásának színtere, szintézise, tetőpont és az elmagányosodott ember feletti végső ítélet- hirdetés. A színpadi mű vizuális és technikai keretét Jozef Ciller alkotta meg a Szlovák Nemzeti Színház Stúdiótermében. A Stúdióterem közepére helyezett négyzet alakú arénaszínpad minden sarkából egy-egy mólószerű kifutó indul, amelyet egy ajtókeret és az alatta elhelyezkedő szék zár le. Ezeken helyezkednek el a fiútestvérek, tehát mindannyiuknak megvan a saját pozíciója, amelyből kommentálják a színpad központi részében álló négyfiókos asztal körül történő eseményeket, illetve ahonnan, mintegy kiindulási pontként elindulnak az interakció helyszíneként szolgáló központi arénaszínpadra, hogy maguk is résztvevői legyenek egy-egy szituációnak. A nézők közvetlenül az arénaszínpad körül helyezkednek el, így a színpad és a nézőtér között intim közeg képződik, amelyet csak a kifutók osztanak fel négy részre, így minden néző más oldalról és más testvér szemszögéből követheti az eseményeket. Bár a négy testvér fizikailag végig együtt van a színpadon, mégis mindenki végtelenül magányos, önmagába zárt egzisztencia. Ezen a magányosságon szerelmeik-múzsáik sem tudnak változtatni, akik a stúdióterem galériaszerű felső folyosóján tartózkodnak, s innen szállnak alá, amikor épp szükség van rájuk. Ez a térbeli különbség jól kifejezi a Jurga testvérek viszonyát a nőkhöz: képtelenek őket reálisan szemlélni, sokkal inkább egy elérhetetlen, magasabb világ éteri lényeiként tekintenek rájuk, pedig alapmottójuk Torquato Tasso mondata, miszerint elvesztegetett minden perc, amelyet nem szeretetben tölt az ember. A főhősök magánya, ellentmondásos lelkivilága, vívódása a modern kor, a ma embere felé mutat. A jurga testvérek értéke ugyanaz, ami a hiánya. A mesélők, narrátorok, kommentátorok szerepeltetése inkább prózai, mint drámai elem, ami gyengíti a színpadi akciót, hisz általuk a néző is bizonyos távolságtartással szemléli a történéseket. A poétikus nyelv pedig ködös hálót ereszt a legdrámaibb szituációkra is, így ha a nézőnek rögtön az előadás kezdetén nem sikerül teljes egészében átadnia magát a nézőtéren és a színpadon végigsétáló klarinétos édes-bús dallamának, amely a női szereplők énekében többször felcsendül, és nem tud ráhangolódni az előadás kissé érzelgős hangulatára, akkor egy olyan darabot fog látni, amelyben túl sok a szöveg és túl kevés a színház. 84
