Irodalmi Szemle, 2013

2013/5 - Varga Imre: Reggelnapló 4. (próza)

Volt még: utazótáskám bevitele a bőrműveshez, kenyérvásárlás az egyik reformboltban.

Mi úszik tova, mi siklik ki kezemből? Erről írni. Hogy otthon legyek? Hogy ne féljek? Hogy az élet örömét, biztonságát valóban megéreztem. Reggelente jó volt anyám simogató kezének illata. A frissen fejt tehéntejé foszlós kenyérrel. Az árpával érő körte zamata.

Magányos voltam, de időnként szomjaztam az igazi magányra, s közben féltem is tőle, mert nem szerettem hosszú ideig egyedül maradni. Éheztem arra, hogy figyeljenek rám. A figyelem - ez is tudatosult azóta szeretet.

Eszembe jut, amikor nővéreméknél nyaraltam Ostrava melett. Egy hagymahálóval addig halászgattam az egyik közeli tóban, míg a belédobált törött üvegek, fémhulladékok véresre vagdosták meztelen talpam. Terus juhtúrót tett rá pakolásnak. (Ezer szerencsém, hogy nem kaptam vérmérgezést akkor.) A kifogott pár halacska ott úszkált egy ötliteres uborkásüvegben egy üres szoba sarkában. De nem maradtak meg sokáig; elpusztultak a megposhadt csapvízben.

A tegnapi esti séta a Duna-parton. A vágy meg a feloldódás együtt. Leballag a parti sziklákra négy lány, a víz fölé négy galamb röppen. Változó alakzatokban az égen már öt madár csapong; jó lenne szavakkal sorozatszerűen repülésük mindegyik képét úgy megjeleníteni, hogy az olvasóban is olyan izgalmakat keltsen, mint amilyen bennem támadt, amíg figyeltem őket.

Most egyedül a mediterrán hangulatú zen-házban a Szent Pál-templommal szemben. A hely szelleme meditációra biztat. Nem várok vele sokáig.

*

Bella Pista megtámadja egyik hozzászólásomat, amelyben a képet a vers szívének nevezem. Tudom, ezt mondani közhely, de mégis milyen emberi! (Mentségemre mondva utólag: őszintén gondoltam-éreztem.) Bár ellenfelem költő, ezt nem veszi észre. Kavarog bennem a megbántottság, meg vagyok sértve, vérzek, miközben fölfelé indulok a csúcsra. Egy kondérban lecsó fő a hegy lábánál, ott kéne maradnom; s két autó is áll a közelben, rádiótelefonon megkérek valakit, hogy időnként kavargassa meg az ételt, nehogy odakoz- máljon. Mégis inkább visszafordulok, az étel rotyogása visszacsábít. Ott nem helyettesíthet engem senki. így hát ma sem érem el a csúcsot.

Borús idő. A szülői ház tisztaszobájában ébredek. A reggeli mosdás után segítek anyámnak visszateregetni a rongyszőnyegeket, vagyis elhúzni kisasztalostól az egyik sarokból az évek óta nem működő tévét, majd megint visszatuszkolni a helyére.