Irodalmi Szemle, 2013

2013/5 - Varga Imre: Reggelnapló 4. (próza)

*

Mivel tarlóhántást kiáltottak, a gabonát le kell aratni s az életet csűrbe menteni. Ez derül ki a felébredés határán, s fel is pattanok rögtön, mintha csak magam is részarató lennék.

Köröttem a szavak, akár a kicsépelt szalma.

A nyelvtanulás mennyi kísérlete eddig. Szlovák, cseh, angol, olasz, lengyel, német. Alig jutottam bennük valamire. Egy kis ideig még a görög is. A nyelvkönyvek, szótárak maradtak, nyelvtudás alig. A zenélgetés később. Vonzalom a kémiához, bűvészkedéshez, varázsláshoz. Alkímiai olvasmányok. A belső aranycsinálás: a meditáció öröme.

Tegnap Győré Balázs telefonja. Ujjongani van kedve, mondja. Olvasta a tavaszi böjti naplómat, s hát elemi módon megrázta őt. Vissza-visszatérne hozzá örömmel. Látta, filmszerűen megképzett előtte, amit leírtam. A szemoperációja óta (talán) ez a legterjedelmesebb olvasmánya. Bárcsak lenne belőle egy kis könyv, hordozható, fellapozható, idézhető! Köszöni nagyon, köszöni az élményt.

Meghatódom; oly lelkesen, jólesően barátságos. Szomjoltó szavak a kietlen embersivatagban.

Megbeszélünk holnap fél 12-re egy találkozót az írók Boltjában.

Jókedvem támad a telefon után, sőt több: igazi zsigeri öröm.

Élő példát kapok a barátságból.

A lelkes szavak után érzem az alkotás erejének hatását, sőt misztériumát, ne maradjon hát gazdátlan, ami rámbízatott.

Mesekönyveket adni (L.) Lajosnak, (B.) Jóskának, illetve gyermekeiknek, ha sikerül találkoznunk.

Megleltem az írásra, alkotásra serkentő örömet. Nem kell annyit tűnődni, mélázni azon, ami készül, ami láva-tűzben várja, hogy kibugyogjon. Hiszen van hozzá lélek- erőm, terem, időm, a pillanat feneketlensége, örökkévalósága.

Törődni magammal, dörmögök befelé, de csak annyit, hogy másoknak is juttassak ebből; hogy tovább mehessek múlékony nevemnél, életemnél.

*

Reggel jó hosszan ejtőzöm a szaunában meg az úszómedencében. Késve indulok a könyvtárba, majd innen a könyvesboltba, ahol Balázzsal találkoznék. Mire odaérek, Balázs elment, otthagyja az egyik bolti eladónál kölcsönbe adott kéziratomat.

Lányom nagymamájánál. Jó hangulatú beszélgetés. Grafikus barátom, Lajos, vagyis inkább a kislánya kap egy tőlem mesekönyvet. Délután Szentendre, nyelvlecke a kerti asztalnál; Sándor, a Németországból hazatelepült orvos, most nyelvtanárom, saját készítésű borával kínálgat. Alattunk a Duna s az ártéri fák.

68