Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - Pénzes Tímea: Bujdosás (novella)
pénzes Tímea1 B U J D O S Á S A halált már gyerekkoromban számtalan formában elképzeltem, hol sárkányként, hol tündérként. Gyerekkori képzeletemben a sárkány is jóindulatú volt. Szívem csak a szép halált engedte közel magához, a ragadozó halál képe riasztotta. Egy napon éles fogú, nagy karmú bestiák költöztek az ágyam alá. Mintha bizonyítani akarnák, hogy igenis léteznek. Ott kúsztak, csúsztak és másztak a sötétben, és csak azt várták, hogy lelógassam a kezem. Lesben álltak, hogy belemarjanak. Azóta lefekvéskor a kezemet a testem alá gyűröm. Nehogy öntudatomon kívül útra keljen és odavesse magát a fenevadaknak. Hason alszom, szorosan a falhoz lapulok, és álmomban a hátamon páncél nő. így nincs, aki ártson nekem. A kezem azért fontos, hogy megörökítsek vele dolgokat. Gyerekkoromban jóindulatú sárkányokat és tündéreket rajzoltam. Nem emlékszem arra, hogy a mesék szereplői mikor váltak rosszá. A mesebeli tündér botja megérintette és elvarázsolta az embereket. A sárkány tüze pusztított. És a hercegek sem bizonyultak kíméletesebbnek. A tündérek megkörnyékezték anyukámat. Halálát úgy képzelem el, hogy tündérek táncolják körbe és csábítják halálba. Varázspálcájuk bódít és mámorít. Máskor úgy gondolom, hogy egy herceg hajbókol előtte, és táncra kéri. Kézfejét ügyesen körbeforgatja, mint az urak a bálokon. Tréfál, kacérkodik, komédiázik. Kikíséri a táncparkettre, ahol az élők átlátszókká válnak. Tánc közben kipirultan libegnek át a túlvilágra, hogy aztán színüket vesszék. Anyuka körbe-körbe táncol, és felkérik mindazok, akik előtte veszítették el a színüket. Kábulatukban nem sejtik, a táncparkett ördöge a halál. Apukámra a sárkány lehelt égető füstöt. Huncutságból vagy gonoszságból játszadozott vele? A sárkány kereket oldott, mielőtt kérdésem feltehettem volna. Apukám a füst szárnyán felszállt az égbe. Már a túlvilágon keringőzik anyukámmal. Félelmemet mindenkire kiterjesztettem. A ráncos arcú, ősz hajú öregasszonyok simo- gatása is félelmet szült bennem. Ha egy tündér, egy sárkány vagy egy herceg rossz lehet, bizonyára ők sem kivételek. Folyamatosan változtatom a lakóhelyem, hogy eltereljem a halál figyelmét. Bújócskát játszunk. Addig kell ügyeskednem, míg a nyomom veszti. Elvitte szüléimét, de tudom, sosem lakik jól. Mindig marad a gyomrában néhány embernyi hely. Térkép nélkül bolyongok tereken és utcákon. Egyes helyekre néhány napra érkezem, máshol hónapokig meghúzódom. Néhol otthonosan berendezkedem, máshol átmenetileg tartózkodom. Otthonokat építek, és mások lakásaiban húzódom meg. Éles tekintettel kémlelem, nem ólálkodik-e a közelemben. A szerző a szöveg írása idején a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíjában részesült 59
