Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Petres Csizmadia Gabriella: Ami az emlékezéshez szükséges (Máté Angi Emlékfoltozók című kötetéről)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT aki szintén a természettel egybeforrottan éli mindennapjait. A természet fontossága a szövegek visz- szatérő motívumaként mutatkozik, amely hidat képez a főszereplők tündéri és rigótermészete között. A két tündérrigólány a természettel szimbiózisban él, hiszen a madarak fészket raknak faodúbarna hajában (36.), az almákból házat építenek önmaguk köré (64), együtt táncolnak az égből hulló, keringőző pillangókkal (31.), és legfőbb kívánságuk a kiszáradt almafa elfelejtése (40.). Rigólétük az emlékfoltozást kísérő fütyülésben gyökeredzik, azonban törékenységük, érzékeny, riadt természetük is megidézi a rigókat. A mese- és természetvilágon kívül a tündérrigólányok a gyermekek világát is a magukénak tudhatják, hiszen a szövegekben markánsan jelen van a lányok gyermeki énje is: emlékfoltozás után mézes tejet isznak és megmossák a fogukat (7.), majd iskolába mennek (4L), kórustagok (49.), szabadidejükben báboznak, rajzolnak, mesét írnak és képeskönyvet lapozgatnak (62.). Fontos szerepet játszik faodúbarna életében a barátot megtestesítő kutya, ami a gyermekek és állatok különös lelki kapcsolatát idézi meg. Gyermeki identitásuk részét képezi az is, hogy tapasztalatlanságukból adódóan időnként hibáznak (a patak megszabadítása helyett a csobogásától fosztják meg azt [45-48.]) vagy elérhetetlen vágyálmokat kergetnek (faodúbarna angyal akar lenni [52.]). Összetett karakterüknek köszönhetően az egyes történetek a főszereplőket hol emberi, hol tündéri mivoltukban ábrázolják. Tündéridentitásuk jellegzetessége, hogy tündéri széppé kívánják varázsolni a világot, és ezt csodás tevékenységgel hajtják végre - átirányítják a villamost, hogy az emberek a városi zsúfoltság helyett egy réten felszabadultan pihenhessenek (10-11); vagy bottal csiklandják a Holdat, hogy jókedvre derítsék azt (14.). Emberi arcuk azokban a történetekben bontakozik ki leginkább, amelyek egy-egy érzelem - félelem, mérgesség, együttérzés - megfogalmazására törekednek. Ezek sajátossága, hogy többnyire szomorúságot árasztanak magukból, és a másiktól való függést, a másiknak való kiszolgáltatottságot fejezik ki, hiszen csak a másik törődése, gondoskodása, odafigyelése oldhatja fel a felgyülemlett keserűségüket. A tündérrigólányok tehát a két ember közti szeretetkapcsolat megtestesítői, hiszen azáltal, hogy vigyáznak egymásra, függnek is egymástól és kiegészítik egymást - szép példa erre az a történet, amikor egy nap külön utakon indulnak el, azonban erőtlenné teszi őket a másik cipőkopogásának a hiánya (26-27.). A tündérrigólányok ugyanis ritkán cselekszenek egymástól függetlenül, tevékenységük többnyire összehangolódik - és csak összmunkának köszönhetően válik effektíwé. A kötet két legizgalmasabb fejezetében egymás tükörképeiként, lelki ikrekként mutatkoznak - egybefonódásuk- ról tanúskodik, hogy képesek egymás álmát aludni (20-21), illetve egymástól távol tartózkodva is rögzíteni tudják a másik tevékenységét (az egyik arról ír, amit a másik rajzol és fordítva; 62.). Nem véletlen, hogy még a történetek száma (22) is a két főszereplő összeforrottságát fejezi ki. A kötet történeteit sajátos nyelvhasználat és egyedi látásmód jellemzi: a gyermekirodalomban megszokott kalandosság helyett lirizált prózát olvashatunk, amely minimális epikusságot tartalmaz. Máté Angi tündérvilágát saját nyelvezetével te55
