Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Petres Csizmadia Gabriella: Ami az emlékezéshez szükséges (Máté Angi Emlékfoltozók című kötetéről)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT két tündérrigólány feltétlen szeretete és a másikra való odafigyelési szándéka is szükséges hozzá. A hétköznapi mikrotörténeteket tartalmazó kötet ugyan csak az első fejezetét szenteli az emlékfoltozás művelete bemutatásának, azonban mindegyik mesét a hétköznapi életből hiányzó érzelmek, magatartásformák, attitűdök felidézésének igénye hatja át. Ez szövegszerűen is megmutatkozik, hiszen visszatérő motívumként felbukkan az emlékfoltozást igénylő leveleket tartalmazó piros vödör, a leveleket hordó kacagó postás, a hiányos emlékeket hordozó kendők. Az emlékfoltozás tehát nem másodlagos cselekmény a kötetben, hiszen a történetek nosztalgikus emlékezési folyamatok mentén szerveződnek, egy letűnt világ és gondolkodásmód felelevenítését szolgálják, mivel a szépség és a szeretet újrafelfedezésének megtapasztalására sarkallnak és a gyermekkor mesés- tündéri világát elevenítik fel az olvasóban. Az emlékfoltozás tevékenysége ezért is elsősorban a felnőtt befogadót célozza meg, és a gyermeki naiv-rácsodálkozó, gyakran meseelemekkel színesített szürreális világlátás felidézésére ösztönöz. Faodúbarna és limonádéhajú emlékfoltozó szerepe tehát elsősorban gyógyító funkcióval bír, mivel azokat az elfelejtett tevékenységeket és érzelmeket helyezik előtérbe, amelyek az élet apró csodáit és a kapcsolatok, érzelmek fontosságát értékelik fel (egymás felvidí- tásán és meggyógyításán fáradoznak [33.], segítenek megvalósítani a másik álmait [52.], a diókat perszonifikálva visszahelyezik az águkra [55.]). Az emlékfoltozás különös tevékenységén túl a két főszereplő összetett identitása is a mesekönyv sajátosságai közé tartozik. Faodúbarna és limonádéhajú egyszerre tündér, rigó és lány; magukon hordozzák mindhárom identitás jellegzetességeit. Tündér mivoltuk bekapcsolja őket a mesevilágba, ami nem csupán a természetfeletti képességek birtoklását, illetve a világ titkainak és lényegének ismeretét foglalja magában, hanem a meseszámok mágikus funkciójának felidézésével - háromszor kell átúszniuk a fűtengert, hogy kívánhassanak (37-38.) -, a mesebeli idő - hét nap, hét éjjel (6.) - és tér bejárásával a tündérmese elemeit is beleszövi a történetekbe. Termé- szetfelettiségük abban is megmutatkozik, hogy a népmese mátkájához hasonlóan pontosan tudják, mikor minek jön el az ideje, képesek a csendes, türelmes várakozásra- („Várták, hogy eljöjjön az idő, mikor indulniuk kell” [70.]). A főszereplők tündéridentitása ugyanakkor finom nőiességet is sugároz, amit Rofusz Kinga - a szöveggel összhangban levő - kecses, könnyed, lebegő illusztrációi még árnyaltabbá tesznek. A karakterek nőiességének kidomborítására szolgál az is, hogy erős hatodik érzékkel rendelkeznek, hiszen megérzik, kinek mire van szüksége, odafigyelnek a részletekre, érzékenyen reagálnak a környezet változásaira, empatikusak, továbbá tipikusan feminin tevékenységnek minősített cselekvéseket végeznek: a hajukat bodorítják, süteményekről beszélgetnek, táncolnak, szoknyát varrnak, virágot öntöznek, kacagnak, énekelnek, teáznak. A tündérek légiessége és bája leginkább Boldizsár Ildikó Amália nevű boszorkányával2 3 rokonítható, 2 Vö. Propp, Vlagyimir Jakovlevics: A mese morfológiája (ford. Soproni András). Budapest, 1995, Osiris-Századvég. 79. 3 Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék. Budapest, 2011, Móra. 54
