Irodalmi Szemle, 2013

2013/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Erdélyi Margit: A mese mint sajátos műfaj (tanulmány)

HOL VOLT. HOL NEM VOLT- Mesebeszéd, pipafüst = egy szó sem igaz az egészből;- A jó mesés ritkán jó dolgos = kevés dologszerető ember akad a bőbeszédű emberek között;

(S a meglehetősen ismert eszperente nyelven mondott durva szólás):- Mese, mese, meskete, tehén segge fekete = mondják az olyan mesére, amelynek se füle, se farka;

(Nekem igen tetszik izgalmas, archaikus szólásunk):- Fejteden mese vall legtöbb becsületet = vannak, akik nagyon bölcsnek tartják az olyan embereket, akik rébuszokban beszélnek.3

További vizsgálódás után észre kell vennünk, hogy hangsúlyos oppozíció áll fenn a kutatók szemléletében a mese fiktív és valóságelemeit tekintve is. A sokunk által ismert orosz formalista irodalomteoretikus, Propp több száz orosz varázsmesét tanulmányozott át, mielőtt amellett tette volna le a voksot, hogy a mesék nem beszélnek a valós életről, a történelmi-társadalmi viszonyokról. Robert Darnton véleménye ellenkezik vele: „...a népmesék valójában történelmi dokumentumok. Különféle kulturális hagyományokban megmártózva, évszázadokon keresztül fejlődnek

.”4 Honti János mesekutató szintén igyekszik rendet teremteni a kérdésben. „Nem könnyű tisztán magunk elé állítani ezt a mesevilágot, mert magát a mesét is nehéz már eleven valóságként fölidéznünk magunkban. A másik véglet, a praktikus realitás túlságosan korlátlanul uralkodik ma ahhoz, hogy azt lehessen ma is vallani, amit a nagy ro3 O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Budapest, 1976, Gondolat. 477.

4 Darnton, Robert: Lúdanyó meséi... Budapest, 1987, Akadémiai Kiadó. 23.

mantikus (értsd: Novalis) vallott: »Alles ist ein Märchen« - minden mese”.5 Honti szerint a mese „Nem olyannak adja a világot, mint amilyen, hanem, olyannak, mint amilyennek lennie kellene.”6 Továbbgondolva a sorokat: az ember világának két ellentétes pólusa valóban mindenütt jelen van, s ez a praktikus valóság és a mese realitása.

A mese olyan művészi alkotás, amely egyben állásfoglalás a felismert valósággal szemben. A műfaj összetettségét bizonyítja, hogy olyan epikai műalkotásról beszélünk, amelyben fantasztikus/csodás, illetve va- lószerűtlen/hihetetlen elemek jellemzően előfordulnak, hiszen a tér- és időtényező is rendre fiktív (túl az Óperencián, három nap egy esztendő), azaz a mesei színterek és a mesei időszámítás teljességgel absztrahált. A valós világ elemei pedig gyakorta a reális élet ugyancsak elvont típusaiban láthatóak, s ezek a juhászlegények, szegény emberek, gazdag emberek, obsitosok, királyok, királynők, királyfiak, királylányok stb. A fantasztikum jegyében megszületett jelenségeknek és figuráknak - az antropomorfizációnak köszönhetően a beszélő állatoknak, növényeknek, ugyanakkor a további fantáziaszülte lényeknek (mint tündéreknek, boszorkányoknak, sárkányoknak) végső soron szintén közük lesz a valósághoz, mégpedig, a reális életre vonatkozó erkölcsi üzeneteik által. Nem véletlenül kulcsfontosságú az a mesemotívum, amely az eseménysor végkifejletében abszolúte morális rendet teremt: a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak pedig büntetésüket.

Beleszól a vitába a mesék eredet szerinti megközelítése is: vajon népmeséről vagy

5 Honti János: A mese világa. Budapest, 1962, Magvető Kiadó. 9-10.

6 Uo. 16.

44