Irodalmi Szemle, 2013

2013/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Erdélyi Margit: A mese mint sajátos műfaj (tanulmány)

HOL VOLT. HOL NEM VOLT műmeséről van-e szó. Ismert tény, hogy a műmese több kognitív elemet használ, job­ban megcélozza az intellektust, több infor­mációval szolgál, következésképp ezekben több reális elemet fedezünk majd fel. Hoz­zájárulnak elmélkedésünkhöz azok a vizs­gálatok is, amelyek a mesék archetípusos mintázatát követve próbálnak választ adni arra, melyik szájhagyományozódó szö­vegből lesz mese. Marie-Louise von Franz mélylélektani szempontból, Jungra gyak­ran hivatkozva vizsgálódik, s a mese műfa­jával, a mesélés folyamatával, voltaképpen az epikai narráció születésével összefüg­gésben láttatja többek között a vallásnak és a vallási szokásoknak az életbe vetítését. A mese valós életre kötődése kapcsán kemény konklúziókat von le, ami - tudjuk - nem egyedi az irodalomban. A valóságtól való eltávolodás nem csupán egyéneket, hanem egész közösségeket is fenyegethet, bizonyos embercsoportok kollektiven elveszíthetik realitásérzéküket, ami az elbukásukhoz ve­zethet. A náci mozgalom történetében is ez a jelenség figyelhető meg. Von Franz szerint „Hosszú távon ez a sors vár minden hason­ló mozgalomra: aktivistáik lassan elvesztik az őket körülvevő valóság érzékelésének képességét. Egyre kegyetlenebb eszközöket kell alkalmazniuk eszméik védelmében, s végül menthetetlenül tévútra sodródnak.”7 Ismerve a tömegpszichózis veszélyeit, töb­bünkben automatikusan asszociálódik Karinthy Frigyes Barabbása is. E sajátos epikai narráció évszázadok hagyományait használja fel, mondhatni önmagába építi azokat, így is kapcsolódva a realitásra. A mesék szövege mentális és emocioná­lis kincsesbánya a gyermek olvasó részére, 7 von Franz, Marie-Louise: Archetípusos minták a mesében. Budapest, 1998, Édesvíz Kiadó. 79. a felnőtt olvasó ismeretbővítése érdekében, illetve olykor szórakozásként/szórakozta- tásként olvassa őket. Mint minden iro­dalmi műnek, így a mesének is alapvető dichotómiája az esztétikum és etikum ér­vényesítése. E dichotómia didaktikai vetü- lete pedig, hogy mind az irodalomra, mind pedig az irodalommal történő tanítást/ne- velést meg akarjuk oldani. Ez utóbbi gon­dolatokjegyében igyekszünk néhány - álta­lunk fontosnak vélt - ismeretet hangsúlyos helyzetbe hozni. A mese tehát ősrégi epikai narráció, az epikai műnem olykor verses, de jobbára prózában írt tartozéka. Rendre vizsgáljuk mint létértelmezést, kulturális jelenséget, irodalmi stílust, műfajt és típust vagy nyel­vi-stilisztikai kreációt. Definiálhatatlansá­gára ráerősít az is, hogy rendkívül változa­tos epikum. Jellemzője, hogy- tükrözi az emberiség kultúrtörténeti gondolkodásmódját, világszemléletét;- a racionális megismerés határain túl a transzcendensről is képes tanítást nyújtani;- társadalomtörténeti/mentalitástörté­neti állapotok leírásait nyújtja;- pszichoanalitikai/szemantikai vizsgá­latok állandó korpusza;- vallás- és mitológiatörténeti szempon­tú vizsgálódásait egyaránt prezentálják;- tartalmi/formai alakzatait kezdetben nem az írásbeliség, hanem a szájhagyo­mány ápolta;- lételméleti kérdései filozófiai indítta- tásúak, sajátos esztétikuma irodalomművé­szetet teremt, morális rendezettsége pszi­chológiák és pedagógiák bázisa. Az általunk nyomatékosított kutatási területekre az irodalomtanítás módszerta­nának különösen érdemes odafigyelnie. A mese exegézisét választottuk dolgozatunk címéül, vizsgálódásunk összefüggésrend­45

Next

/
Thumbnails
Contents