Irodalmi Szemle, 2013

2013/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Erdélyi Margit: A mese mint sajátos műfaj (tanulmány)

HOL VOLT, HOL NEM VOLT

sok nyilvánvalóan befolyásolják a közoktatás tananyagait, követelményrendszerét. Ez utóbbiakban szondázva és a kollégákkal folytatott megbeszélések alapján jutottam azon ismeretekhez, miszerint az általános iskola évfolyamainak tananyagában az elvárások függvényében nagyjából arányosan oszlanak meg a népmesék és a műmesék.

Ugyanakkor az általános iskola felső tagozatának tananyagában határozottan csökken a mesék jelenléte, a vonatkozó elméleti ismeretanyag pedig egyre gyérebb. Noha jelzésszerűen fontosnak tartottam elmondani, mégsem szeretnék leragadni a tananyag kérdéskörénél, hiszen a közoktatás pedagógusai szakavatottabban referálhatnak a didaktikai aspektusok jelentőségéről. Az sem fér bele jelen dolgozatunkba, hogy a bőséges meseanyag szövegkorpuszait vegyük górcső alá, néhány dilemmát evokáló jelenségre azonban mindenképp szeretném felhívni a figyelmet.

A meseszövegek értékalakzatai

A rövid felvezetés után a mesék immanens világába tekintünk be. Vizsgálódásunk koncepciója érinti a mesék kulturális auráját, az irodalomban betöltött szerepét, a műfajok és alműfajaik sajátosságait, stilisztikumát, nyelvi specifikumait, s mindezek hatását a mesehallgatóra, avagy meseolvasóra, vagyis a mesével kapcsolatos sokszempontú kommunikációra. Noha a mesét sokan és sok aspektusból vizsgálták, mégis valamiféle zűrzavar mutatható ki definiálása körül. Elsőként, pusztán ugródeszkának, Szerdahelyi István gondolatait idézzük: „A mese olyan fantasztikus történet, amely általában időben és térben meghatározatlan körülmények között játszódik (...). / | Hősei elvont típusok (...) és csodalények (...), akik kétpólusú típushierarchiába rendeződve vívják meg mindig pozitív végkifejletű küzdelmeiket.”1 Komáromi Gabriella berzenkedik az általánosságban megfogalmazott meghatározások ellen:

„A kutatások eredményeiből és a definíciók tarkaságából kiderül, hogy szinte lehetetlen általánosságban beszélni a népmeséről, de mindenképpen közelebb jutunk a meghatározáshoz, ha a mesét mint műfajt az alcsoportjai szerint vizsgáljuk

.”2 * *

Többen a mese fogalmával, annak használatával kezdik vizsgálódásukat. Részünkről csupán egy pillanatig maradnánk e témakörnél, s nyomatékosítanánk a tényt, miszerint megtapasztaltan tudatosulhat bennünk, hogy a mese mint fogalom kialakította saját önálló szemantikáját a mindennapi nyelvhasználatban. Feltűnő módon nem éppen pozitív előjellel. Kukkantsunk bele O. Nagy Gábor szólás- és közmondásgyűjteményébe, s látni fogjuk, hogy a nyelv és nyelvhasználat kreativitása a pejorativitás peremére sodorta a fogalmat:- Mese a zöld disznóról = nem igaz az;- Mese habbal = egy szót sem hiszek a dologból;- Nincs mese! = a) ez így van, kár is vitatkozni róla;

b) ennek meg kell lennie, akár akarod, akár nem;- Olyan nincs még a mesében sem = szó sem lehet róla;- Mesét ad (a) kolbászért = pusztán szép szavakkal akar valakit kifizetni;

1 Szerdahelyi István: Műfajelmélet mindenkinek. Budapest, 1997, Akadémiai Kiadó. 185.

2 Komáromi Gabriella: A mese világa. In Komáromi Gabriella (szerk.): Gyermekirodalom. Budapest,

1999, Helikon Kiadó. 72.

43