Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Darvasi László: Néhány történet a Háromemeletes mesekönyvből (mesék)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT- Nyilván, hogy mesélj valamit - mondta a Mesekönyv.- Tudom már! - kapott szárnyával a bagolyfejéhez. - Egyszer egy titok elszomorodott. Ő lett a legszomorúbb titok valamennyi titok közül. Sok titok van a világon, nem is nagyon tudunk róluk, hiszen azért titkok. De erről a titokról annyit mégis tudunk, hogy rettentő szomorú. Miért? Mert szegény sose tudódik ki! Őt nem fogják elmondani, kifecsegni, elkottyintani! Sok titok, titokban persze, azt várja, hogy kiderüljön. Hogy végül megtudják őt az anyukák, az apukák, a gyerekek. Általában így is lesz. A titokra fény derül. Megtalálják egy cipős dobozban. A szekrény tetején. Kilapátolják a föld gyomrából. Kiszámolják, rácsos egyenletek tömlöcébe dugják. Megtalálják a rengetegben, egy lakatlan szigeten, a bankszekrényben, a párna alatt. A titok azonban tudja, hogy soha nem fog kiderülni. Amíg világ a világ, amíg élnek emberek és a két vecsési káposzta, mindig titok marad. Ez az ő sorsa. Ezért bánatos. A Bölcs Bagoly mélázott kicsit, majd megsuhogtatta a szárnyait.- Kérlek - huhogta -, írd meg a gyerekeknek, gondoljanak a titokra, aki soha nem fog kiderülni! Üzenjetek neki, így is szeretik őt, hogy örökre titok marad. Mi legyen a Hősök terével? Aztán eszembe jutott a Hősök tere-fere is. Tudjátok, a dicsőséges magyar népnek van egy óriásnagy tere-feréje, ez a Hősök tere-fere, és annak a kövezetén megannyi hősies szobor álldogál, illetve üldögél, mert ló van alattuk. Arra gondolok, hogy a Hősök tercierén ki lehetne jelölni egy helyet játszótérnek. Hősök játszótere a Hősök terén! Kinyírós, kanyargós csúszda, hinta-palinta, felmászóka billenova, gumikötél háló, homokozó lenne ott! A játszótér bejáratát hét kedvesen vicsorgó póniló őrizné. Az első pónilón ülne Kuruc Béla bácsi. A másodikon ülne Labanc Palika. A harmadikon ülne az egyik vecsési káposzta. A negyediken ülne a másik vecsési káposzta. Az ötödiken Professzor Nyihaha. A hatodikon ülne Adjunktus Nyekerge! Hohó, hahhó, de a hetedik pónilón nem ülne senki! S hogy miért? Azért, hogy őrá fölpattanhasson Pani, Hanna, János, Mihály, Berta, Elza és Ármin, Andriska, Sárika, Barczy Hanna és Samu, Emma és Lujza és Dávid. Vagy Dani, Balázs, aki most, amikor ezt írom, éppen akkora, mint egy ráncos téli körte. Vagy, hohó, Laci, Zina és Zsiga, aki már régen túl van a ráncoskörte-korszakon. Bernát és Berta. Kamilla, aki akkora, mint egy dagi téli alma. Cseng-csing Pityu, Szonja és Gazsi, Peti és Bori, Bálint és Kristóf! Juju Koszta és a tesói, Teo, Leo, na és Miklós! És az icipici Ádám, hát persze! No meg a lefetyéri Balázs! Lili, akinek már, persze, jócskán leér a lába. 9
