Irodalmi Szemle, 2013

2013/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Darvasi László: Néhány történet a Háromemeletes mesekönyvből (mesék)

HOL VOLT. HOL NF.M VOLT A Mesekönyv kérése Arra kérek minden kisgyereket és nagygyereket, hogy ne egyszerre akarjanak fölülni a kedvesen vicsorgó, utolsó pónilóra. Abból igazán komoly katasztrófa lenne! Hálás köszönettel: a Mesekönyv! A Tanító néni és a Magyar Történelem A Tanító néni éppen híres királyokról, véres csatákról tartott történelemórát. A gyere­kek szeme csillogott, a kezük ökölbe szorult, a fiúk alig bírtak magukkal, hadvezérek, kapitányok, vitéz uraságok akartak lenni. A lányok arról ábrándoztak, hogy hercegnők és királylányok, furfangos kémkisasszonyok lesznek. Sajnos vége lett az órának, fölber­regett a csengő. A gyerekek kirohantak a teremből, néhányan ebédelni futottak, mások hazafelé igyekeztek, kerekeztek, bandukoltak. A Tanító néni szórakozottan nézegette az osztálynaplót, a vázlatfüzetét. Majd a hóna alá vette őket, és lesétált az iskola előtt elterülő parkba. Tavasz volt, zöld homlokkal bó­logattak a platánok és a hársfák. A parkban táncolt a tulipán, a nárcisz. A fűben sárgállt a kutyatej. A gyalogút porában piroskabátos bodobácsok futkároztak. És persze kékítőt szórtak az ég vizébe. Akkor valaki leült a Tanító néni mellé.- Bocsánat, hogy csak úgy... de gondoltam, beszélgethetnénk kicsit. - Az illetőn fehér galléros palást és korona volt. Jogart markolt. Nohát, a Tanító néni mellé egyenesen a Magyar Történelem huppant le.- Hálásan köszönöm, kedves Tanító néni - dörmögte hogy ilyen szépen beszélt rólam!- Nem tesz semmit.- Azért néha, khm - köhécselt a Magyar Történelem -, nem minden úgy történt. Kicsit másképp volt, khm.- Tulajdonképpen gondoltam már erre.- Az az igazság, néha gyáva voltam - mondta a Magyar Történelem. - Bebújtam egy pad alá. Elárultam, hol rejtegetik a titkos rózsát. Sorsdöntő csatába hívtak, és én azt mondtam, nem érek rá, leltározom a koronaékszereket, a végvári végeket és a királyi be­főtteket. Influenzás vagyok. Sokat veszekedtem. Viszálykodtam, árulkodtam. Nem volt nekem három tengerem soha, pedig ezzel dicsekedtem fűnek, fának. Amikor nagy vol­tam, tudja, Tanító néni, ilyen héthatár távolságok, kárpáti bércek, aranyselymes mezők, csobogó patakok, egyebek, akkor se csak a Magyar Történelem voltam. Mert Román Tör­ténelem, Német Történelem, Horvát Történelem is voltam. Meg Zsidó meg Cigány meg Szerb. Szóval ami én voltam, az nem csak én voltam. Hát így, Tanító néni! A Magyar Történelem pihegett. Szuszogott. És fújtatott is.- Tudom én, kedves Magyar Történelem, nem könnyű magának - bólogatott a Tanító néni. 10

Next

/
Thumbnails
Contents