Irodalmi Szemle, 2013

2013/4 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Németh Zoltán: Önéletrajzi fikció a nő médiumán keresztül (Hendi Péter Átszállás Zürichben című kötetéről)

Behunyt szemei előtt a fiúnak megjelent az amerikai katona” (84-85.).

Más esetekben viszont az időben ugrálás funkciótlannak tűnik, mint például a kötetkezdő elbeszélésben, amelynek címe - A bolgár kalauz Strasbourgban - felidézi Kosztolányi Dezső Esti Kornéljának elhíresült kilencedik fejezetét, „melyben a bolgár kalauzzal cseveg bolgárul, s a bábeli nyelvzavar édes rémületét élvezi”. A magyar és a bolgár irodalomban is meglehetősen nagy recepciója van a témának - a Szvetla Kjoszeva szerkesztésében 2003-ban megjelent kétnyelvű, A bolgár kalauz című kötetben például Georgi Goszpodinov, Bojko Pencsev, Alek Popov, Balogh Tamás, Borbély Szilárd, Cserna- Szabó András, Lackfi János és Láng Zsolt szerepelnek bolgár kalauzos elbeszéléssel. Ezen a közös, bolgár-magyar íróprojekten túl Vathy Zsuzsa és Tóth Krisztina novellát írt a témára, Borbély Szilárd A bolgár kalauz címmel drámát, és feltétlenül meg kell említenünk Balassa Péter esszéjét is a kilencvenes évek közepéről - mint arra Bedecs László is utal, aki a témáról a Bárka folyóirat 2010/2-es számában összefoglaló tanulmányt írt.

Ebben a kötetkezdő írásban azon túl, hogy egy nagyon fontos, ars poetica-szerű önvallomás hangzik el benne, csupán kívülről közelíthetünk a témához. Kívülről olvassuk az önvallomást: „...A bolgár kalauz különösen tetszett neki. De hiszen azt ismerem! Benne van az is a kötetben? Hiszen az a történet rólam szól! Istenem, hogy ez a Kosztolányi engem hányszor megírt! A balkáni vonat utasa, hát nem én voltam ő, aki egy éjszakát végigtársalogtam a bolgár kalauzzal, anélkül hogy két szónál többet tudtam volna bolgárul?! Ha Kelet felé utazom Európában, nem azt teszem-e akkor én is, hogy elnézően alkalmazkodom a nyelvi problémákhoz?

ÍZLÉSEK ES POFONOK

Piszkosul megírt engem ez a Kosztolányi! De nem csak Keletre mentemben írt meg! Mert az a bolgár kalauz, aki maga magát meséli a Nyugatnak, nem én vagyok ő is? A sok szerelmes levél és vers, melyeket az elkövetkező évek sivatagai és oázisai írattak velem! Na jó, franciául, de végül is, nem egy kicsit bulgá- rulV' (7.) És kívülről követhetjük, különféle időrétegeken át, hogyan vásárolja meg a narrátor karácsonyi ajándékként Kosztolányi Dezső A kleptomániás fordító című, francia nyelvű fordításkötetét. Az ajándékvásárlás meglehetősen túlbonyolított, tele fontoskodó jelenetekkel és kijelentésekkel - mint például amikor „a fiatal eladó elolvasta a címét és elnevette magát. Tetszett neki, és ezzel akaratlanul is társa lett vállalkozásomnak. Mi meg nem történik azzal, aki könyveket árul karácsonyra!” (6.)

A túlbonyolítás, túlmagyarázás, a tömörítés hiánya, a szószaporítás, a lényegtelen, tárgyhoz nem tartozó események hosszas ecsetelése, egy-egy alacsonyan szárnyaló ötlet, olcsó poén sajnos sok helyen előfordul. Mint az „egy napon azt írom neki egy Emilben - naná, majd Jenőben!” (101.) A francia fordítónő ben vagy az „álomi munka” szó- kapcsolat (állami alkalmazás jelentésben) a Hotel Exelsiorban. Hasonlóan terméketlen és aránytévesztésnek tűnik a József Attila- idézet az utóbbi elbeszélésben: „Te jó Isten, én úgy beszélek itt ezekkel a krumpli lányokkal, mint egy kivert kutya. Legalább lennék a szépség koldusa! De nem arról van itt nagyba szó. Meg nem bocsátana ezt nekem József Attila, Ady mennyköves haragja pedig már asztalra csapott volna" (132-133.). A Tigrisugrásban egy idő után a figyelmes olvasó is elveszíti a fonalat. A francia fordítónő című elbeszélésben például egy teljes bekezdés foglalkozik a Moszkva téri kereszteződés

91