Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Németh Zoltán: Önéletrajzi fikció a nő médiumán keresztül (Hendi Péter Átszállás Zürichben című kötetéről)
Németh Zoltán ÍZLÉSEK ES POFONOK ÖNÉLETRAJZI FIKCIÓ A NŐ MÉDIUMÁN KE RESZTÜL H endi Péter Átszállás Zürichben című elbeszéléskötetének hátlapszövege izgalmas, multikulturális világot ígér az olvasónak. Ebben a világban „Kosztolányi bolgár kalauzát egy genfi diáklány elviszi Strasbourgba”, „gazdátlan kutyát visz magával Budapestről Texasba a magyarul nem tudó, Amerikába szakadt hazánkfia”, a „genfi Café des Arts-ban egy hordozható számítógép képernyőjén éjszakáról éjszakára íródik” egy történet. S az olvasó ebből a szempontból valóban nem is csalódik: Göteborg, Stockholm, Budapest, a Balaton, Bishopshofen, Zürich és Genf mint helyszínek akár egyetlen elbeszélésen belül is ösz- szebogozhatatlanul keverednek össze, sajátos, gazdag hátteret hozva létre. A szöveg olyan narrációt működtet, amelyben a különféle idősíkok, illetve a megszólaló én időbeli pozíciói radikálisan keverednek. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a felidézett események játszódnak más és más időben, hanem a felidéző én is más és más időbeli pozícióból emlékezik vissza. Vagyis egyrészt az én helyzete azáltal válik bizonytalanná, hogy mikor emlékezik visz- sza, másrészt azáltal, hogy ezekben az emlékekben éppen melyik későbbi emlékező én emlékei által jelenik meg. Ez a játék rendkívül izgalmas és összetett szituációkat is képes létrehozni, gyakran azonban egyrészt kaotikussá, követhetetlenné válik, másrészt pedig a szószaporítás és az érdektelen dolgok pertraktálásához vezet. Hogy konkrét példákat is hozzak: a kötet egyik legjobb elbeszélésében, a címadó Átszállás Zürichben című szövegben az apafiú viszony jelenik meg egy utazás jeleneteiben. Az utazás azonban nemcsak térbeli mozgást jelent, sőt: sokkal fontosabbá válik az időbeli utazás, amelynek során a család- történet rejtett eseményei is napvilágra kerülnek. Az időviszonyok egymásra rakódó, bonyolult rétegeződésében lárulnak fel a fiú nőügyei, a feleségével és szerelmeivel/szeretőivel eltöltött idő emlékdarabjai - és egyúttal az egykorvolt családnak a fiú számára homályos jelenetei. A szöveg egyik legemlékezetesebb jelenetében éppen egy ilyen eseménnyel szembesülünk: „Amikor másnap reggel tovább vitte őket a vonat, az apa más dolgokra emlékezett. Azt a tábort, ahol végül is elhelyeztek bennünket, az amerikaiak tartották fenn, és az egyik este kiválasztottak közülünk öt-hat férfit, mert a dolog úgy állt, hogy éjszaka őrizni kellett a tábort. Mi meg ott álltunk kinn a hidegben, és csak másnap tudtuk meg, hogy amíg mi azt lestük, nem jönnek-e az oroszok, addig odabenn szólt a zene, és az amerikaiak táncoltak a feleségeinkkel. Közülük az egyiknek nagyon tetszett az anyukád. A fiú ezt is elképzelte. Kinn az őrséget, odabenn a táncoló párokat meg a zenét, amint jön a tölcséres gramofonból. 90
