Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Soóky László: Homokbuckák a Rózsák háborúja környékén (a Komáromi Jókai Színház III. Richárd című előadásáról)
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK szót, cinikusan mosolygott, biztosak voltak a mozdulatai, ha ölni kellett, nem habozott, úgy ívelt át minden sallang nélkül az előadáson, mintha búzát vetne, olyan természetesen. Csodálatos figurát, karakterformálásában pedig mesterművet alkotott Fabó, megemelem a kalapom. Edward herceg (Simon Ákos m. v.) és York herceg (Simon Barna László m. v.), mint mindig, ha gyermekszereplő kerül a felnőttek közé, elbűvöl bennünket, a két herceg felnőttes igyekezete pedig külön dicséretet érdemel. Az előadásban szerepet kapott Lord Stanley (Skronka Tibor), a Yorki érsek (Németh István), valamint Sir James Tyrrel (Nagy László) megbízhatóan oldotta meg vállalt feladatát, s pontos jelenlétükkel jelentősen hozzájárultak a dráma megvalósításához Tóth Károly e. h., Dékány Nikolett és Csicsó Tamás. A Lord Mayor (Horányi László m. v.) nem köttetett fel. A címszerepet, mint azt fentebb már jeleztem, Mokos Attila játszotta el. ITálás vagyok Istennek, hogy élőben tapasztalhattam meg azt a színészi alázatot, amely- lyel Mokos Attila közelített ehhez a szerephez. Jozef Ciller vendég díszlettervező spekulatív színpadképet alkotott, vagy ő vezette meg a rendezőt, vagy a rendező Ciliért, számos szebb és jobb emléket őrzök a mester munkáiból. A színpadtérben elhelyezett tárgyak - esetünkben húsz cinkelt hordó - csak pillanatokig hitelesek, amikor a történet részeseivé válnak, például trón, vesztőhely, parlamenti pad, a jelenetek többségében viszont csupán pótcselekvésre csábítják a játszókat, funkciótlan dobolásra, piramis- játékra, esetenként zavart keltenek. Az elmozdítható rács, a nemzet, a globális világ börtönbe zártságának a sugalmazása ebben a felfogásban inkább ereklye, mint a rendezői szándékot megerősítő eszköz, mert a rendező bizony számos tetten érhető pillanatban pontatlanul fogalmaz. Érintés nélkül suhan el egymás mellett a shakespeare-i idő, a mese, a teljes világ és az időszerűségre törekvő szándék. Ettől kong a tér. Milan Corba vendég jelmeztervező láthatón kiszolgálta a rendező ötleteit, de nem volt következetes, keverte a korokat, különösen, ha összehasonlítjuk Margit királyné öltözékét a többiekével. A Mester, Martin Huba vendégrendező a III. Richárdban kompromisszumot kötött, elsősorban önmagával. Már az olvasópróbákon rádöbbent, hogy a prágai rendezést nem mentheti át Komáromba, mert más a közeg, más a játéktér, mások a színészek és más a nyelv. Rögtönzésre kényszerült, rábeszélte magát egy fiktív problémakörre, amely az olaj és az energia hatalmáról szól, megfeledkezve más, maradandóbb hatalmakról, a szeretetről és a zsarnokságról. Ezzel zsákutcába kormányozta magát s a produkciót is. Ebből a zsákutcából csak külsőségek és pótcselekvések segítségével farolhatott ki, ami viszont nem volt hozzá méltó. 86
