Irodalmi Szemle, 2013

2013/4 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Soóky László: Homokbuckák a Rózsák háborúja környékén (a Komáromi Jókai Színház III. Richárd című előadásáról)

ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

re léphessen. A gyilkos oly fergetegesen meggyőzi az özvegyet s egyben árvát, hogy a következő pillanatban Gloster gyűrűje már Lady Anna ujján ragyog. Fordulatokkal teli ihletett jelenet, amelyben Tar Renáta piciny megingásoktól eltekintve partnere Mokosnak.

A trónhoz vezető lépcsők építéséhez Gloster több pallért is alkalmaz, akiket előbb ravaszul gyilkossá tesz, majd megalázott áldozattá. Mielőtt Gloster eredendő szándéka nyilvánvalóvá válna, Erzsébet királynővel s öccseivel, Rivers gróffal (Bernáth Tamás) és Lord Greyvel (Szurcsík Ádám m. v.), valamint korábbi házasságából származó fiával, Dorset márkival (Majorfalvi Bálint) megvív egy baljós szócsatát, melyből végül látszatcinkosokként kerülnek ki, abból a közös félelemből adódóan, hogy a mindentudó Margit királyné leleplezheti őket. Nem teszi, puszta kényelmi okokból csak átkok tömkelegét és kegyetlen jóslatokat zúdít a jelenlevőkre. Az előadás egyik meghatározó jelenete lehetett volna ez, de a rendező nem talált eszközt a két hatalmi (politikai) pólus igazi megmérettetéséhez: üres, semmitmondó replikázássá szelídült a korosztályok ütközete. Ezáltal Bandor Éva ölébe pottyant a lehetőség, hogy felzokogó emlékein és jövőbéli vízióin keresztül nagyot alkosson, de nem fordul kellő figyelemmel a szöveg értelmezéséhez, nem mélyül el, nem árnyal, nem hangsúlyoz, nem artikulál, hanem egysíkúan világgá sikoltja a lélek intimitásait is. Fáradságos munka, jelentős fizikai teljesítmény, de túlnyomó többségében hiábavaló, nem meggyőző. Az Erzsébet királynővel való találkozása már árnyaltabb, odafigyelőbb, gesztusai kifinomultabbak, s helyenként

felcsillan az anyakirálynő egykori büszke mivolta, s az egykori Bandor Éva is.

Gloster jótékony álnoksága Clarence (Szabó Viktor) börtönbe juttatásakor, egy felületesen előkészített és megformált jelenetben kerül felszínre, hogy domináns elemként végig kísértsen az egész mesében. Semmitmondó villanás, egyszerű fogolycsere: lord Hastings a Towerból ki, Clarence a Towerba be, másként: egy szövetséges ki, egy potenciális ellenfél be, s a dolgok a helyükre kerülnek. Szabó Viktor itt mélyen a helyzet kínálta lehetőség alatt teljesített. Ez annál inkább is sajnálatos, mert később, a kivégzése előtti pillanatokban a bérgyilkosokkal (Öllé Erik m. v„ Hajdú László m. v.) járt haláltáncában hóhéraival együtt elfogadhatót alakít. S itt emlékeznék meg a börtönőrt és írnokot megformáló Ropog Józsefről, aki mindkét karakterét nagyon árnyaltan és finoman oldotta meg.

Végtelenül izgalmas volt Holocsy Krisztina jelenléte. Gloster anyjaként ösztönösen átlátta fia gennyes ármánykodását: egyszerre vádolt és féltett, gyűlölt és szeretett. Nem volt hivalkodó és mégis tündökölt, magányos volt, de benne lüktetett a teljes királyság léte. Örvendek, hogy Holocsy Krisztina önbizalma visszatért.

Vitatható, ellentmondásoktól sem mentes Szabó Szvrcsek Anita vonulása az előadásban. Az asszonyok közül ő kapta a legtöbb színpadi időt, csapatjátékosként és párban is megmutathatta magát. A „konspirációs” és a „békülékenységi” jelenetekben asszonyként jelen van, színésznőként alig. A női szereplőkkel közös jelenetekben már meg-megvillan, elsősorban jól időzített és kivitelezett gesztusaival. A Glosterrel vívott zaklatott, finoman eroti84