Irodalmi Szemle, 2013

2013/4 - Brutovszky Gabriella: „Ha szívemből kolbászt töltenének” (tanulmány)

Míg a modern értelemben vett irodalomtudomány külön magyarázatot keres a politika és irodalom kapcsolatára, a régi és kora újkori irodalomban a politika ugyanolyan szerves része volt az irodalomnak, mint a zene vagy éppen a festészet. Az alkalmiság, a közösségi lét természetes közege volt az ilyen költemények születésének. Erre jó példa a közköltészet számos darabja, melynek szövegei topogenetikus és variogenetikus viszonyban állnak egymással. A szövegek eredeti forrásának, szerzőjének azonosítása szinte lehetetlen. A versek, nóták szájról szájra terjedtek, variálódtak, majd lejegyezték őket, és énekeskönyvekben különböző formában hagyományozódtak ránk, néhány közülük folklorizálódott, és máig népi mondókaként, versként, énekként ismert. Ez messze áll a sokáig relatíve szűk olvasóközönséget megszólítani képes politizáló „magas költészettől”, és bár jellegük hasonló, a közköltészeti művekben megszólaló szubjektum még teljesen más viszonyban van a kimondott közéleti tartalmakkal, mint egy modern értelemben vett közéleti versben megszólaló lírai alany.

A közköltészet egy új fogalom (de annál régebbi jelenség),10 amely relevánsán magába foglalja annak jellegét is: a magas és a népköltészet közötti kategória." Ebbe a kategóriába sorolható számos alkalmi-politikai költemény is, melyek szerzője ismeretlen, és egy aktuális helyzet, politikai esemény közege szülte őket. Gondoljunk csak a kuruc tárgyú költeményekre, melyek lírai szubjektuma általában egy kuruc vagy labanc katona, a tematikája pedig leginkább az ellenséges tábor kicsúfolása és önmagunk sanyarú sorsának bemutatása bravúros fordulatokkal, ironikus betétekkel, csodás költői képekkel ötvözve. Természetesen számos lelkesítő, toborzó éneket is ismerünk, melyek hangulata sokkal vidámabb, üdébb, és leginkább a katonák, a közösség „fényezésére” szolgál. A kuruc tárgyú költemények számos alkalommal a politikai hatalom áldozatává váltak az évszázadok során, gondoljunk csak a nemesi szemléletre vagy az azt üldöző marxista ideológiára. A szövegeket gyakorta megfosztották eredeti gondolataiktól, ideologikus töltettel pótolva azokat. A kuruc-labanc dichotómia, mely korántsem releváns,

10 A közköltészet legnevesebb magyarországi kutatói: Csörsz Rumen István és Küllős Imola (lásd a felhasznált és ajánlott irodalom listában).

11 A közköltészet fogalma Marót Károlytól származik (Marót 1947), majd Stoll Béla (Stoll 1958) és Voigt Vilmos (Voigt 1972) foglalkoznak a későbbiekben a közköltészet tematizálásával.

12 Haláltáncdal című verse.

13 Katonádul című verse.