Irodalmi Szemle, 2013

2013/4 - Haklik Norbert: Az író, a regényhős és a Titkos Krónikás (tanulmány)

valamint a Titkos Krónikás véleménye eltér: „Lám, maradt még szemernyi tisztesség ebben a mihaszna világban, pödörint egyet bajszán az író.

A Titkos Krónikás azonban jobban belelát a telkekbe: lám, jobban félt a két népből, habár annak csaknem lekopott törmelékéből pattant és a kellő konjunktúrát még körmönfontabb ravaszsággal megnyergelő vezető magától a környező nép várható haragjától, mint egy el nem követett kihágás bevallásától” (157.).

Az író, valamint a Titkos Krónikás tudásanyaga tehát különbözik, s már csak ezért sem tekinthetőek egymással azonosnak. A Krónikás ismeri a múltnak azon részleteit is, amelyekre a földi halandó csak következtetni képes. Dének elképzelése sincs arról, hogyan festhetett csonkítatlan változatában a smederevói bástyán lelt VIS felirattöredék, s miközben az író sejti, mi lehetett a teljes szöveg, a Krónikás azt is pontosan tudja, hogyan került az erődítmény falára: „Dének e három betű felfedezésétől is kalapált a szíve, nem sejthette, amit az író tudni vél, hogy így egészült ki hajdanán a három betű: PULVIS CINIS ET NIHIL. (A Titkos Krónikás még azt is hozzátehette volna, hogy a felírást nem egy törökverő vitéz vagy régi humanista véste oda, hanem egy a századfordulón ott vizitáló latinszakos tanár.)” (185.) Hasonlóképpen: a Conte Marsigli Danubius Pannonico Mysicusának negyedik kötetében található illusztrációja kapcsán, amely vizafogást ábrázol, az író csak feltételezi, hogy a jelenet az Al-Dunán játszódhatott le, míg a Titkos Krónikás tudja, hogy „Buda ostroma előtt Esztergomban is kifogtak egy 300 kilós vizát, amit Marsigli gróf, Savoyai Jenő hadmérnöke ott láthatott” (239-240.). Amikor Gyúró a Mlinarik család fényképalbumát lapozgatja édesanyjával, a Titkos Krónikás felismeri az elmúlt nemzedékek azon szereplőit is, akik már a jelenkori regényhősök emlékezetének hatósugarán kívül rekedtek: „A fényképet Lujzi csinálta, a harmincas évek elején, s hogy a két férfi ki legyen, egyikük sem tudta. Holott ha a Titkos Krónikás megszólalhatott volna, ezt súgta volna Gyúró fülébe: „A vízimalmos Mlinarik apó, anyai üknagyapád evezős vendégei: apai nagyapád és a legénye. A következő lap táblás képén Lujzi néni, komáromi