Irodalmi Szemle, 2013

2013/4 - Haklik Norbert: Az író, a regényhős és a Titkos Krónikás (tanulmány)

ritkán vérrel áztak. Ha üléséről felfele nézett, a kerekülő égbe, láthatta, hogy tömbjét sötétülő, az estével öregedő felhők díszítették. Ha magába nézett a Titkos Krónikás, apja izzadságtól borított úrparaszt Krisztus-arcát látta, mögötte meg a kicserzett, eltikkadt jobbágyképeket, látta a lovat az eke előtt, a beragadt traktort, s mert e tájon, s ebben az időben egy morzsányit mindentudó is volt, mint sorsőrzéssel megbízott őrangyalok, kik az Úristentől kapták korszakos tudományukat, hallotta a vajúdó asszonyok nyögését, az öregemberek imáját, és olvasta, mint a morzét, a Duna csettintgető, loccsanó cuppogásait, amint az, széltől berzenkedve a komp oldalát csaholta. A Krónikás őrszemei, erdei tücskök képében a magasles árbocát képező nyírfa lombjában ciripeltek, levelibékák formájában a csúcsán brekegtek, de megbízottja volt a szitakötő is, mely az érett kalász hegyén billegett” (11-12.). A Titkos Krónikás következő szerepeltetése már kétséget sem hagy afelől, hogy ő, valamint az író egészen más szintű tudásanyaggal rendelkeznek, és különböző távlatból szemlélik ugyanazt a valóságot: „Az író megengedi magának, időnként, módjával, a véletlen összejátszások megemlítését, ügyelve arra, hogy a századvég elvárásainak megfelelően, ezek ne befolyásolhassák döntően az eseményeket. A valóság azonban, amit a Láthatatlan Krónikás jobban ismer - s vagy közvetít, vagy sem - a látszólagos koincidenciáknak egész hálózatát építi a tektonikus tájban mozgó hús-vér figurák köré, s ennek a hálózatnak huzaljai tűnnek, szemléletünktől függően: véletlennek vagy a törvényszerűség felvillanásának” (74.).

S hogy a Titkos Krónikás az írótól különálló narrátor, nem pedig az ő „mindentudó” alakváltozata, azt azok az esetek bizonyítják a legjobban, amikor nézeteltérés támad kettejük között. Miután Igrity István Jugoszláviába próbál szökni, és elfogják, Csócsér András párttitkár és Veigel Ignác tanácselnök hamis tanúskodása menti meg a súlyosabb büntetéstől (azt vallják, a vádlott az ő megbízásukból indult Jugoszláviába, a bezdáni téeszbe, csapágyakért, amelyek Magyarországon hiánycikknek számítanak, és hivatalos úton a jugoszláviai hatóságok akadékoskodása miatt nem beszerezhetőek). Csócsér és Végei jócselekedetének motivációját illetően az író,