Irodalmi Szemle, 2013

2013/1 - Veres István: Testimónia (novella)

VERES ISTVÁN Testimonia N em biztos, hogy kamion, de nagyon valószínű. A ragasztott fűrészporból ké­szült, magas fényű üveges vitrinben (amelyet soha senkinek eszébe nem jutott almáriumnak nevezni) ugyanis csak és kizárólag a kerítést az országúttól elválasztó sövény mellett elhaladó kamionok képesek összekoccantani a likőröspoharakat. Egyéb haszongépjárművek, mint a zöldséges, a postás- vagy a pékautók robajukkal legfel­jebb az évek óta beszorult redőny egykoron okkersárga festékkel lekent, mára viszont tüskés alakban lepattogott felületű fapálcáit tudják megmozgatni. Szóval megint egy kamion - szívja meg húsos orrát decensen, eltalálva azt a nehezen behatárolható erős­séget, amellyel a felső légutaiban képződött cseppfolyós váladékot (akár a szakadék szélén táncoló jó barátot) anélkül rántja vissza homloküregébe, hogy annak bármek­kora hányada az előtte kiterítet folyóiratra kerülne lustaságának és nemtörődömsé­gének helyenként cikcakkos szélű, ám mégiscsak hiteles pecsétjeként. Bár mint a pa­Könyv Kata: STIGMA

Next

/
Thumbnails
Contents