Irodalmi Szemle, 2013

2013/4 - ROBERTO BOLAÑO - Dömötör Andrea: Realizmuson innen és túl (portré)

ROBERTO BOLANO hozni az új érzéseket - Fölforgatni a hét­köznapokat”. Költőnek és infrarealistának lenni nem azonos, az infrarealizmus élet­forma, méghozzá közösségi és bohém élet­forma. Bolaho négy verseskötetet adott ki 1976 és 2000 között. Verseiben központi szerepet tölt be az emlékezés és az álom. A politika erőszakos, véres eseményei emlékképek­ként jelennek meg. A valóság és a képzelet összekeveredik a kaleidoszkópszerű emlé­kezésben. Más versek magára a költőre és az alkotó folyamatra reflektálnak - nem ritkán (ön)iróniával. Bolaho poétikájáról novelláiból és regényeiből is sokat megtu­dunk, hiszen ezeknek is központi témája a költészet. Az El gaucho insufrible című kötet Jim című novellájának címszereplője például így foglalja össze költői hitvallását: „En qué consiste la poesía, Jim? (...) Léxico, elocuencia, búsqueda de la verdad. (...) Ahora soy poeta y busco lo extraordinario para decirlo con palabras comúnes y corrientes .”4 * („Miben rejlik a költészet, Jim? Szavak, ékesszólás, az igaz­ság keresése. Költő vagyok, a különlegeset akarom elmondani egyszerű, hétköznapi szavakkal.”) Bolaho verseinek nyelvezete valóban egyszerű, a tartalom jól érzékelhetően előbbre való, mint a forma. A szerzőt azonban, bármennyire is életre szóló szerelem fűzte a költészethez, a próza tette ismertté. Novellisztikája (éle­tében) három kötetet számlál, és itt érződik leginkább Borges Bolahóra gyakorolt ha­tása. Az elbeszélések világa az argentin író misztikus könyvtárát idézi. Jellegzetessége a történeteknek a rejtély, a keresés, a ho­4 Bolaňo, Roberto: Jim. In uő: El gaucho insufrible, Barcelona, 2003, Anagrama. mály. A leggyakoribb téma (a regényekhez hasonlóan) az irodalom és a művészet, az írások hangvétele viszont inkább humoros, mint fennkölt. A szereplők közül sokan valós vagy kitalált írók, költők, akik közül néhányan több műben is felbukkannak (például a Vad nyomozókból ismert Arturo Belano). Az igazi áttörést a regények hozták meg Bolaho karrierjében. Első regényét 1984-ben adta ki, de a valódi, nagy si­ker 1998-ban, a Los detectives salvajesszel (Vad nyomozók) jött el számára (a regény magyar fordítása megjelenés előtt áll az Európa Kiadónál - a szerk. megj.). Ezzel a művel több díjat is elnyert, többek között a Rómulo Gallegos-díjat, ami a latin-ame­rikai irodalom legnagyobb elismerése. A regény egy különleges nyomozást ír le. Két fiatal író, Ulises Lima és Arturo Belano, az estridentista költőnő, Césarea Tinajero után kutat. A mű hősei, Bolahóhoz hason­lóan, létrehoztak egy saját költői irányzatot, a „realismo visceral”-t (zsigeri realizmus). A csoport egyik legfőbb jellemzője, hogy nem publikálnak semmit, nincs igényük a nyilvánosságra. Számukra a költészet ön­magáért és önmagában létezik. Ezt a célta­lanságot tükrözi az alapító Belano figurája, akinek lételeme a folytonos utazás, úton levés, az eltűnés és persze a keresés. Ez a motívum több regényben is meg­jelenik, Bolaho számos szereplője útkereső, fiatal művész, akik számára az irodalom az egyetlen értelmes és lehetséges létmód. Javier Campos értelmezésében: „El viaje de los poetas en los cuentos, novelas, y poemas de Bolaho, podría ser la metáfora del despehadero de su propia poética. (...) No hay duda que la imagen del poeta en la obra de Bolaho, aquel que camina hacia el abismo por su propia voluntad, no es más 32

Next

/
Thumbnails
Contents