Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - ROBERTO BOLAÑO - Dömötör Andrea: Realizmuson innen és túl (portré)
que la repetición y re-actualización (...) del artista surrealista -o los de las primeras vanguardias.”5 - írja Javier Campos. („A költők utazása Bolaňo novelláiban, regényeiben és verseiben, saját költészete merészségének metaforája lehet. Nem kétséges, hogy a szándékosan szakadék felé haladó költő képe Bolaňo műveiben nem más, mint a szürrealista vagy az első avantgárd művészek újra-aktualizálása.”) Bolaňo irodalma tehát metairodalom, és egyszerre tagadhatatlanul önéletrajzi irodalom is. Saját maga és kora aktuális problémáit jelenítette meg, természetesen az író, a művész szemszögéből. Regényeiből széles körképét kapjuk a XX. század latin-amerikai irodalmának. A kitalált (tipikus) figurák mellett olyan nagy író-költő személyiségek is megjelennek, mint Pablo Neruda, Nicanor Parra, César Vallejo, Alfonso Reyes vagy az estridentismót alapító Manuel Maples Arcé. A prózai műveknek nemcsak a témaválasztása, hanem a narratív technikája is sajátos. Bolaňo ugyanis legtöbbször az egyes szám első személyt, a napló, a monológ vagy a visszaemlékezés formáját választotta, így minden eseményről csak a szubjektumon átszűrve értesülünk. Ebből kiderül, hogy valójában nem is az események az igazán fontosak, hanem a megélt élmények, a személyes, az egyéni sorsok. Ezáltal a történelem és a politika közelebb kerül hozzánk, hitelesebb lesz. Ugyanakkor a politikában történtekről való beszéd azt is hangsúlyozza, hogy ezekről nem lehet hallgatni. ROBERTO BOLANO „The testimonial itself is a genre that in the aftermath of brutal dictatorships in Latin America became a mechanism against forgetting (...). In Bolaňos fiction the scope of the testimonial is expanded as it collects material from the unexamined corners of inner lives, from characters’ experiences on the fringes, the margins of the actual »action«. His characters are not generals or patriarchs, leaders or dictators. They are victims, witnesses, obscure operatives, bystanders; what they know is Á usually fragmentary or unreliable.”6 - írja tanulmányában Marcelo Ballvé. (Latin- Amerikában a dokumentumregény műfaja a kegyetlen diktatúrák utóhatásának idejében a feledés ellenszerévé vált (...). Bolaňo prózájában a történelmi dokumentálás határai kiszélesednek, hiszen a valóság rejtettebb zugaiból gyűjt anyagot: a perifériára szorult alakok élményeiből, az aktuális események „margójáról”. Szereplői nem hadvezérek vagy pátriárkák, nem vezetők vagy diktátorok. Ők áldozatok, tanúk, munkások, szemlélők, amit ők tudnak, az általában töredékes és megbízhatatlan.) A Vad nyomozók előtt két Bolafio- regény jelent meg magyarul: a Távoli csillag (Estrella distante) és az Éjszaka Chilében (Nocturno de Chile). Mindkettő Chilében játszódik, a Pinochet hatalomátvételét megelőző és a közvetlenül azt követő időkben. A téma tehát politikai, de a nézőpont sajátos: mindkét regény középpontjában egy művész áll. A Távoli csillag hőse egy rejtőzködő, kétarcú költő, az Éjszaka Chilében pedig egy irodalomkritikus pap önma5 Campos, Javier: El „Primer Manifiesto de los Infrarrealistas” de 1976: su contexto y su poetica en „Los detectives salvajes", 2006. http://www.letras.s5.com/jc011009.htm 6 Ballvé, Marcelo: The face in the mirror. Late Chilean novelist Roberto Bolaňo was a chronicler of Latin America's dashed utopias http://www.sfbg.com/39/17/lit_bolano.html 33
