Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - ROBERTO BOLAÑO - Héctor Soto - Matías Bravo: „Az irodalom nem csak szavakból áll” (interjú Roberto Bolanóval)
ROBERTO BOLAŇO tam attól a magánytól, amely ezzel a radikalizmussal járt. □ Ezért érzed úgy, hogy túlélő vagy?- Nem, sokkal inkább a szó valódi értelmében érzem magam túlélőnek. Még élek. Azért fogalmazok így, mert a barátaim közül sokan meghaltak: van, aki fegyveres forradalmi harcokban, van, aki kábítószertúladagolásban, van, aki AIDS-ben. Bár vannak néhányan, akik most a spanyol irodalmi élet prominens szereplői. □ Az íróktól rendszerint megkérdezik, mi a fő inspirációs forrásuk, és ez ma sem lesz másként. Egyesek inkább az életből merítenek, míg mások az irodalomból.- Ami engem illet, én mindkettőből. □ Mégis, te kivételes módon „irodalmi” író vagy, ha fogalmazhatok így.- Nos, ha választanom kéne a két dolog közül - és Isten adja, hogy soha ne kelljen valóban állást foglalnom a kérdésben -, akkor az irodalmat választanám. Ha valaki fölajánlana nekem egy komoly könyvtárat vagy egy Vlagyivosztokig szóló Interrail jegyet, akkor hezitálás nélkül a könyvtárat választanám. Merthogy a könyvtárral sokkal hosszabb utazás várna rám. □ Borgeshez hasonlóan az általad olvasottakat szinte magad is átélted.- Valamilyen formában mindannyian kötődünk egy könyvhöz. A könyvtár az ember vagy az emberben lévő jó metaforája, ahogy egy koncentrációs tábor lehet a bennünk rejlő rossz metaforája. A könyvtár az egyetemes nagyvonalúság. □ Ugyanakkor az irodalom nem színtiszta jóindulatból épült szentély. Megbújnak benne gyűlölködések és neheztelések is.- Ezt nem vitatom. De az kétségbevonhatatlan, hogy van benne jóindulat. Azt hiszem, Borges mondta, hogy egy jó író általában jó ember is. Valószínűleg ő volt az, mert Borges gyakorlatilag mindent elmondott. Akik jó írók, de rossz emberek, ők képezik a kivételt. Nekem csak egy ilyen jut eszembe. □ Kicsoda?- Louis-Ferdinand Céline, nagyszerű író, de egy utolsó szemét. Aljas figura. Elképesztő, hogy az aljassága legdermesztőbb momentumait a méltóság aurája lengi körül, ez csakis a szavak erejének tudható be. □ Merre keressük az irodalmi értelemben vett testvéreidet? A latin-amerikai vagy a spanyol írók között?- Alapvetően a latin-amerikaiak, de néha a spanyolok között is. Számomra nem elfogadható a latin-amerikai és a spanyol írók megkülönböztetése. Mindannyian egyazon nyelven osztozunk. Legalábbis én úgy érzem, hogy számomra nem létezik ez a határvonal. Az én generációmban pedig van egy olyan írói centrum, ahol visszavonhatatlanul keverednek spanyolok és latin-amerikaiak, éppúgy, ahogy egyébként korábban is tették, a modernizmus korszakában, amely valószínűleg a legforradalmibb mozgalom volt e században spanyol nyelvterületen. Az a véleményem, hogy pusztán az ereje miatt egy Javier Marias képes rá, hogy hasson a latin-amerikai irodalomra, és ennek megfelelően hat is. Nagyszerű író. Ugyanezt az elvet követve, a fiatal spanyol írókra muszáj hatniuk olyanoknak, mint Rodrigo Rey Rosa vagy Juan Villoro, két hatalmas író. Csodálatos dolog, hogy van egy közös fotónk, amelyen mindannyian rajta vagyunk az Atlanti-óceánon innenről és túlról: Rey 28
