Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - Tőzsér Árpád: Horror vacui 3. (naplójegyzetek)
leültettem magam mellé, az ágyra, s behúztam a kezét a takaróm alá. - 20 óra 45 perc. Azt hiszem, borzasztóan melléfogtam, mikor SzMA-ot reneszánsz költőként, alkotóként, személyiségként egykor, egy írásomban Balassi Bálint mellé állítotam. Most, immár szinte minden munkáját, főleg naplóit részletesen ismerve, elképeszt a kisszerűsége, és főleg az anyagiassága. Az egész naplója tkp. felfogható kiadás-bevétel-könyvnek is. A könyvelő pontosságával ír föl mindent: „Visszaérkeztem Frankfurtba. Két harisnyát vettem két tallérért, egy süveget három forintért, egy pár sarut egy forintért.” Ilyen kalmár-számvitel mellett nem csoda, hogy diáktársai között az a hír járta: bizonyos juttatásokat az ördögtől kap, azért van mindig pénze. Én csak az orvosságaimról vezetek pontos könyvelést: estére már csak háromnegyed Betalocot vettem be. Egy tablettát négyfelé vágtam, s három részt kiszámoltam magam elé. A reggeli másfél kicsit sok volt, borzasztóan lelassult és meggyengült tőle a szívműködésem. Március 10. Felhívott valamelyik nap Oláh Jancsi: az idei Kossuth-díjat Oravecz Imre és Janikovszky Éva kapja - újságolta. Én meg gutaütést kapok. Grendeltől úgy tudtam, hogy a minisztériumi szakbizottság (Poszler György, Angyalosi Gergely, Jókai Anna, Ilia Mihály, Kányádi Sándor, Grendel Lajos összetételben) Oravecz Imrét, Bodor Ádámot és engem javasolt a díjra. Az utolsó fordulóban tehát, valahol Medgyessy Péter és Görgey Gábor szintjén Janikovszky Éva lett belőlem. Pedig egy cseppet sem hasonlítok rá. Legalábbis remélem. írónak nem rossz, de nőnek ronda. (Tudom, durva vagyok, de ennyi elégtétel már csak engedtessék meg nekem!) Amúgy pedig nem a szakma talált hát könnyűnek, hanem valamelyik MSZP-s tökfilkó. így már kevésbé fáj a bukás. De egyébként is: Essepotius quam haberi! (Inkább légy valaki, mintsem hogy valakinek tartsanak.) Ez Tycho de Brahe, a dán csillagász prágai sírkövén olvasható. S Tycho vagy a hozzátartozói már csak tudták: az egykorú Prágában az a hír járta, hogy Kepler Tycho de Brahe tollaival ékeskedik (előtte Tycho volt Rudolf udvari matematikusa): csak közreadta Tycho kutatási eredményeit, mintsem hogy azokat tovább fejlesztette volna. Eszerint Tycho de Brahe volt valaki, Keplerről viszont inkább csak tartották, hogy valaki. Minden út Rómába meg az én drámámba vezet: Tycho de Brahe sírkövét is meg kellene szólaltatnom az SzMA-történetemben, de hogyan? Március 15. Köhögök, mint a szamár. Mint Csokonai Rhédeyné temetésén, végül még én is tébécét szereztem a pozsonyi Petőfi-szobor harmadik leleplezésén. (Az első az avatás volt, 1911-ben, a második - az 1919-es ledöntése után - 1955-ben történt.) Ezúttal a Medikus-kertben állították föl a hányatott sorsú szobrot, 2-3 ezer ember részvételével. Vajon ez már a végleges helye a szoborként is egyre vándorló költőnek? (Eredetileg a Kossuth-sétányon, a mostani Hviezdoslav- szobor helyén állt, aztán a Ligetben.) Az ünnepség maga szép volt, felemelő volt, bár sok fölösleges szó is elhangzott rajta, sok, fölösleges ember szájából. Mit lehet tenni, az ilyen ünnepségek mindig a politikusok választási pofavizitjei is kicsit. Az ünnepelt, ha megéledt volna, biztosan szétcsap közöttük. De 2003-ban már nincs, ki szétcsapjon. Vége a történelemnek, Európa forradalmai talán örökre elzúgtak. Egyébként is olyan csontig ható hideg volt, hogy kinek van ilyenkor kedve csapkodni. - Most 19,20 van, a tévében az előbb adták át a Kossuth-díjakat. Az előzetes hírek pontosak voltak, a díjazottak: Oravecz Imre, Bodor Ádám, Janikovszky Éva.
