Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Mayer Kitti: „Az elégségesből elvett” (a Magyar Nemzeti Galéria Világmodellek című kiállításáról)

nik a kalap, hevesen gesztikulál, a kamera felé fordul, magyaráz valamit. Hogy mit, nem tudni, a felvételhez tartozó hangsáv ugyanis elveszett, ami talán még a film előnyére is vált. A néma Altorjai mintha emléket állítana saját magának, persze tudtán kívül; jelenléte egyszersmind felhívás a rá való emlékezésre.

Az Átjárók, menedékek és labirintusok című szekció címadását nem egészen értem, számomra érthetőbb lenne egy egyszerű Valami helyett megjelölés is. Merthogy az itt bemutatott művészek közül egyet sem ismerünk fel, hacsak ők nem épp azt akarják. Márpedig nem akarják:

eltűnnek a műterem falai között (a menedék így már érthetőbb), női szobrot használnak maguk helyett, inkább a kezüket fotózzák, semmint az arcukat, vagy a hosszú exponálási idő menti meg őket az azonosítástól. Mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem szakadnak el a valóságtól. Jovánovics György plasztikaként használja a fotót Liza Wiathruck: Holos Graphos című sorozatában, hiszen egy percig sem szakad el a valóságtól, élő organizmusként tekint a komponált látványra - ezért is nevezi organikus képsejteknek őket. Gémes Péter ugyancsak a montázs technikájával alkotja meg a teremtéstörté94

BP PUBLIC ART, 2007 Public art, 25 db 150 x 100 cm fémtábla Acéllemez, fényvisszaverő öntapadós fólia, fekete öntapadós fólia Munkatárs: Németh Szilvia szociológus Fotó: Erős Nikolett, Tóth Gábor

A fotók Budapesten a Király utcában készültek 2007-ben