Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Mayer Kitti: „Az elégségesből elvett” (a Magyar Nemzeti Galéria Világmodellek című kiállításáról)

kora különbség Kondor Béla és Szabó Dezső képei között, mint azt első pillanatban gondolnánk.

A tárlat Kondor Béla mitologikus alakjával nyit, felsorakoztat néhány grafikát, metszetet és festményt, amelyek tagadhatatlanul magán viselik Kondor kézjegyét. De mi a helyzet a fotográfiákkal? A feketefehér felvételek némelyikéről joggal gondolhatnánk, hogy Moholy-Nagy László műve, hiszen leginkább egy fotogramra hasonlít. A Kondor halála előtt készült képeken összeeszkábált konstrukciókat, fából készült maketteket láthatunk, csak éppen rendhagyó nézetből. Az egyszerű dokumentálási szándék nem feltételezi a nézőpont megváltoztatását: Kondor a valóságot megmásítani nem akarta, csupán az érdekelte, hogy minimális változtatással mivé lényegül át a felvételen látott objektum. Az 1972-es fotósorozat alapján az utókor Kondort mint a kísérleti fotográfia egyik első alakját emlegette, ami talán nem egészen felel meg a valóságnak, annyi azonban elmondható, hogy Kondor kísérleti jelleggel készítette ezeket a felvételeket. A csend és a Katasztrófa című sorozatokon ugyanaz az alkotói attitűd érvényesül, mint Kondor grafikáin, csak itt a hordozó egy másik médium, a fénykép. A sokszorosító eljárásokat továbbfejlesztve Kondor egyedi műalkotásokká emelte metszeteit: belerajzolt, átszínezte, rétegekből építette fel őket. Ez a fajta konstruktőri szemlélet a fotográfiákon is megmarad, sőt folytatódik a kiállítótérben látható maketteken: ezek nem műalkotások, hanem - Kondor szavaival élve - egyszerű „csodabogarak”. A konstruktőrök névsorát tovább gyarapítja

Csernus Imre és Megyik János. Talán nem is gondolnánk, de hármójuk (Kondort is beleértve) alkotói eljárása egy tőről fakad, ami egészen a gyermek- és kamaszkorig vezethető vissza: ez pedig nem más, mint a repülőgépmakettek építése. Ez a fajta hobbi volt, ami a szerkezet felé fordította az alkotók figyelmét: Megyik festményein élő organizmusként lépnek ki a síkból a modellezőpálcikák, Csernus műteremi diafelvételein pedig igen gyakran felbukkan egy-egy repülő. Csernus egyébként nem véletlenül fotózta végig párizsi műtermét. A valóság egy-egy szeletét megörökítő felvételek elengedhetetlen kellékei voltak Csernus szürnaturalista stílusának, hiszen ezek a festmények első pillantásra szürreális jeleneteket ábrázolnak, amelyek mögött valójában naturalista képelemek húzódnak meg.

Kondor a kiállítás soron következő szekciójában is megjelenik. Az emlékezés terei művész nélküli műtermeket mutatnak be a látogatónak: Molnár Edit az MTI fotósaként készített felvételeket Kondor műterméről: Kondor rajza az ablakon, festőállvány a hatalmas vásznak előtt, Kondor holttestét cipelő koporsósok. Ugyanígy jár el Mátis Lilla is mozgókép formájában, Hajnóczy Péterrel. Erdély Miklós nemcsak Kondornak, de Altorjai Sándornak is emléket állít, a tőle megszokott módon. Az 1979. október elején forgatott vágatlan filmanyag Szigligeten, Altorjai házában készült, nem sokkal Altorjai halála előtt. A fekete-fehér képkockák mitologikus színhelyekre kalauzolnak bennünket (az erdőben sétáló kalapos férfi), ugyanakkor néhány perccel később már mintha egy home videót néznénk: a férfiról eltű-