Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Mayer Kitti: „Az elégségesből elvett” (a Magyar Nemzeti Galéria Világmodellek című kiállításáról)

MAYE R KITTI

I

„AZ ELÉGSÉGESBŐL ELVETT"

VILÁGMODELLEK A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN'

A Nemzeti Galéria Világmodellek című időszaki kiállítása látszólag egyszerű feladatra vállalkozott: bemutatni a nézőnek, milyenek is voltak a művészek műtermei Kondortól napjainkig. Kérdés azonban, mennyit ért meg ebből a néző, legyen az kíváncsi magyar vagy érdeklődő külföldi. Hát, egyiknek sem lesz köny- nyű dolga.

Kezdjük rögtön az elején. A kiállításon bemutatott műtárgyak többsége a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményéből származik. Erről a gyűjteményről bizonyára csak kevesen tudnak, hiszen emlékezetünkben a Nemzeti Galéria mindig is egyet jelentett az Egri nőkkel vagy a Majálissal. A tanulmányi kirándulások során a nebulók számára ennyiben ki is merült a magyar képzőművészet, a Nagybányaiaknak és a Nyolcaknak pedig csak a búslakodás marad, amiért a második emeltre kerültek. A Világmodellek című kiállítás kurátorai éppen ezen a mostoha helyzeten igyekeznek változtatni azáltal, hogy az eddig ismeretlen műveket egy kiállítás erejéig, újragondolt formában a nagyközönség elé tárják.

A gyűjtemények új megvilágításba helyezése bevett stratégiának számít, hiszen ez az egyik legkézenfekvőbb módja annak, hogy a múzeumok gyűjteményei időről időre láthatóvá váljanak, ugyanak *

kor megelőzzék a múzeummal kapcsolatos sztereotípiák kialakulását. A Jelenkori Gyűjteményt az 1970-es években hozták létre: a gyűjtés az 1945 utáni műalkotásokra terjed ki egészen napjainkig. A kurátorok - Petrányi Zsolt, Kumin Mónika, Százados László - célja az volt, hogy az életművekből jól ismert alkotások helyett a készülő művek színhelyéül szolgáló műtermekre irányítsák a néző figyelmét. Ezek nem klasszikus műtermek, hiszen - Petrányi Zsolt elmondása szerint - a kiállító művészek közül csak igen keveseknek adatott meg, hogy saját műtermet béreljenek (Kondor Béla, Csernus Tibor). A legtöbben saját lakásukat voltak kénytelenek kinevezni szellemi műhellyé, amely sokszor a társasági élet központjává vált, és már semmi köze sem volt a régi elefántcsonttornyokhoz. A műteremről készült képek soha nem magát a műtermet akarják bemutatni, hanem az alkotói folyamatot magát: a műterem ezeknél a képeknél nem díszletként funkcionál, hanem az alkotás szerves részét képezi. A kiállítás négy tematikus szekciója (Modell, szerkezet, konstrukció; Az emlékezés terei; Átjárók, menedékek és labirintusok; „Nem-műtermek”) nemcsak a művész és műterme közötti kapcsolatot mutatja be, de rávilágít arra is, hogyan viszonyultak a művészek egymáshoz. Talán nincs is ak* A kiállítás 2013. április 28-ig tekinthető meg. - A szerk.

92