Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Polgár Anikó: Börtönök, szobák, függönyök (Sofi Oksanen két regényéről)

gáti világba került, s az ottani habzsolástól elhízott nőket jelentik). Az egyértelműsítés a tudatosan felvállalt ismeretterjesztő-oktató szándékkal is párhuzamos: ennek egyik megnyilvánulása, hogy a regény (mintha egyúttal a történelembe utazók kézikönyve is kívánna leni) a történelmi hangulatot gyakran kívülről, olykor a dialógusokba beépített, olykor a narrátor szájába adott ismertető-leíró részekkel teremti meg.

Az évszámokkal konkrét időhöz kötött fejezettöredékek nem véletlenül kerülnek egymás mellé, mint a kártyapakli jól megkevert lapjai: a sorrendet a három idősíkon belül a linearitás, egymáshoz való viszonyukban pedig a gradáció vagy az ellentét határozza meg. Az ellentétek mellett erős a paralelizmusok szerepe is a nyugati-keleti világ, a múlt és a jelen viszonylatában. A szocializmus látszatvilága (Szibériában „Sztálin tehenei” tulajdonképpen kecskék) az anorexiás képzelgéssel párhuzamos (egy 45 kilós nő állandóan túlsúlyosnak képzeli magát).

A narrátor által sokat emlegetett „Anna világa” a családi emlékek mellett elsősorban a szocialista Szovjet-Észtország külföldről látható külsőségein alapszik, ezért rokona a keleti blokk attribútumaihoz a nyugati fiatalok körében divatos nosztalgián keresztül vonzódó Vilen világának (a név maga is egy ebbe a fogalomkörbe illő mozaikszó Vlagyimir Iljics Lenin nevéből). A szibériai fejezeteket, az erdei testvérek észt ellenállásáról íródott beszámolókat, a határcsempészet pszichológiájának és a rokonok közti kapcsolatokat is megfertőző állandó gyanakvásnak a bravúros leírásait is elsekélye- sítené azonban, ha Anna és Vilen világának nosztalgikus találkozását a főhős lelki eredetű problémáinak megoldásaként tálalná. A problémák fokozódásának részletezése

kissé direkt módon torkollik az előremutató megoldásjavaslatok felvillantásába: Anna hallgatásának feloldódása, az észt származás egyértelmű vállalása a bulimia viszonylagos gyógyulásával, az emberi kapcsolatok javulásával párhuzamos. A klasszikus fejlődésregény sémáját aktuális témák (személyiségzavarok, lelki eredetű testi betegségek) töltik fel, látják el új energiákkal, s ez a mű sikerének és olvasottságának záloga lehet.

(Sofi Oksanen: Sztálin tehenei. Fordította Pap Éva. Budapest, 2011, Scolar, 448 oldal, 3450 Ft)

HANGOK EGY ÜRES HÁZBÓL

Oksanen második regényének, a magyarul Bába Laura fordításában megjelent Baby Jane- nek az olvasásakor egy gyilkosság előszobájában vagyunk, tele baljós sejtésekkel, anélkül, hogy bármit is tisztán látnánk. Csak egy korábban aktív közösségi életet élő, a társaság középpontjának számító leszbikus lány, Kormi depresszió és pánikbetegség általi fokozatos leépülését érzékeljük, a célzások révén jó előre beharangozott, majd tudatosan is tervezett öngyilkosságnak és következményeinek a leírására számítunk. Csak a regény utolsó oldalain derül ki, hogy tulajdonképpen a narrátornak, Kormi barátnőjének börtönben írt visszaemlékezéseit tartjuk a kezünkben. Az utolsó oldalak olvastán nemcsak radikálisan átrendeződnek a viszonyok, hanem a történtek újramon- dása által egymásba is csúsznak a kulisszák. Nemcsak a valós börtön és a pánikbeteg, az emberektől irtózó, a lakása foglyaként élő Kormi beszűkült élettere kopírozódik egymásra, hanem az emberi sorsok is: a Kor- miéhoz hasonló depresszióban szenvedő, ártatlanul elítélt lány az utolsó mondatok-