Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Polgár Anikó: Börtönök, szobák, függönyök (Sofi Oksanen két regényéről)

sal járó igazodásnak ironikus-bravúros bemutatását.

Az egyéni tapasztalat könnyedén billen át az általánosba és fordítva: „Anna világában továbbhaladni sehol nem lehet. A továbbhaladáshoz sorba kell állni, mindenütt sorba állni és várakozni...” (77. old.). A bulimia a gyerekkori problémák felnőttkori látszatmegoldása. A szülők, illetve az anya által belenevelt traumákat a gyerek sajátjaként éli meg, s még felfokozottabban, mint a felnőtt, hiszen az okait nem érti. Az elfojtott lelki gondok látható jele a táplálkozás: az evés a lélek tükre. Az egyéni (és kiemelten elsősorban női) traumák - mintegy szimptomatikusán - a társadalmiakból adódnak. A szovjet megszállás ellen az erdőbe rejtőző észt ellenállók feleségeinek, a nagymamáknak a generációja a Szibériába való elhurcoltatás rémének árnyékában a kényszerű, ám egy magasztosabb cél érdekében elviselt magány, a leleplezéstől való állandó félelem és az ehhez kapcsolódó szükségszerű gyanakvás szorításában edződött meg. A szülőktől tanult éberséggel továbbra is állandóan résen levő, a szocializmus és a szovjet-észt alárendeltség hálójában ügyes- kedő-lavírozó, a kétpólusú világ nehezen átjárható kapuit át- meg átlépő anyák generációja az érzelmi viharok között a gyakorlati megoldásokat nem közvetítő családi és nemzeti hagyományba próbál kapaszkodni, a valós problémák elől a múltidézésbe menekülve. Az állandóan pakoló, csomagoló, sokféle elvárásnak megfelelni próbáló anyák, feleségek mozdulatai hasonlók, észjárásuk, elővigyázatosságuk mintegy generációról generációra öröklődik, a heroizmus viszont mindig egy-egy fokkal alábbhagy: az erdőben bujkáló férjeknek titokban élelmet csempésző asszonyok hősies élet- és nemzetmentő gesztusai a keleti blokkban

pult alatt árulandó, nyugati divatos ruhákat, cipőket és parfümöket a határon átcsempésző, majd ezekkel üzletelő nők viselkedése révén ha nem is parodizálódnak, mindenesetre lassan és biztosan lefokozódnak. Az antiklimax lefelé vezető harmadik lépcsőfoka a legfiatalabb, a társadalmi eseményekkel még csak sodródó, azokat látókörükbe csak a szülőkhöz, nagyszülőkhöz fűződő érzelmi viszony révén beengedő, kamaszosan az önmegvalósításra koncentráló generáció. A női önmegvalósítás legfontosabb színtere az evéssel, öltözködéssel, kozmetikával alakítható, uralható test, melynek felértékelése az alapvető testi szükségleteket is nagy nehézségek árán bebiztosító, önfeláldozó lelki heroizmus lefokozódásával ellentétes előjelű. A fokozás, illetve lefokozás mellett Oksanen másik kedvenc alakzata az ellentét, mely nemcsak kódoltan jelenik meg, az egyes különböző történelmi korokat ellentétes előjellel megjelenítő fejezettöredékek egymás mellé állításával, hanem a szövegértelmezések irányát mintegy előre megszabó magyarázatok beiktatásában is: „A terapeutám szerint rémesen kellett éreznem magam amiatt, hogy rokonaim a határ túlfelén kénytelenek voltak üres pultok előtt sorban állni, miközben nekem minden megadatott” (341); „A Szovjetúnió bizonytalan élelmiszer- gazdaságával kapcsolatban sem jutott soha eszembe, hogy én mennyit eszem, egészen addig, míg meg nem kérdezték tőlem, hogy emiatt mekkora bűntudatom van. Soha nem volt lelkiismeret-furdalásom a vécébe ontott sok-sok kiló kenyér és tucatnyi fánk miatt” (341.). A bulimia és anorexia tüneteit egyaránt mutató trend-betegségben szenvedő Anna életsorsának szembeállítása a Szibériában éhező rokonok sorsával túlságosan egyértelmű allegóriákhoz vezet (Sztálin tehenei allegorikusán a keleti blokkból a nyu-