Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Polgár Anikó: Börtönök, szobák, függönyök (Sofi Oksanen két regényéről)

POLGÁR ANIKÓ

BÖRTÖNÖK, SZOBÁK, FÜGGÖNYÖK

H

a egy pók egy szilárd pontról leveti magát következményeibe - írja Soren Kierkegaard -, folyton csak üres teret fog maga előtt látni, melyben lehetetlen szilárdan megvetnie lábát, ha mégoly jól szétterpeszkedik is.” A finn Sofi Oksanen regényeinek hősei a történelem vagy a személyes családi múlt szilárd pontjairól rugaszkodnak el, mozdulataikat, viselkedésüket mindig valami mögöttes irányítja, s a biztosat, a szilárdat maguk mögött hagyva a lét elviselhe- tetlenségének tragikumával szembesülnek. Az írónő nézőpontja alapvetően tragikus, még ha ez a tragikum szatirikus látásmóddal és iróniával is társul: ezt nem csak eddigi főműve, a Puhdistus (Tisztogatás) című tragédia s a tragédia nyomán született nagy sikerű regény, hanem a nemrégiben magyarul is megjelentetett két korábbi Oksanen-mű is mutatja.

ROKONOK A HATÁR TÚLFELÉN

Az evészavarokban mutatkozó családi traumák tragikumának érzékeltetése a testét az állandó habzsolások és a társsá, sőt felsőbbrendű életvezetővé vált („az én Uram” megnevezéssel illetett), rutinosan, művileg előhívott hányások révén állandó karcsúságban tartó lány életvitelének, gondolkodásmódjának ironikusan többértelmű bemutatásával ötvöződik Sofi Oksanen első regényében, a magyarul Pap Éva fordításában megjelent Sztálin teheneiben. A finn

felsőbbrendűség és az észt alárendeltség kérdése a műben az észt-orosz azonosítás révén s az oroszlányokhoz kötődő sztereotípiák folyományaként szexuális töltetet kap. Látszat és elkendőzés a narrátor-főszereplő felfogásában fontosabb, mint a valóság, nem az a lényeges, mik vagyunk, hanem hogy minek látszódunk, az ember megítélése pedig - bár külső tényezők befolyásolják, nem eleve adott, hanem a megjelenés, a viselkedés és a nyelvi megnyilatkozás révén alakítható és befolyásolható. „Megértettem persze, hogy ha félvérűségem kiderülne, akkor csak azért akarnának engem, mert ruszki szajha vagyok, vagy ha nem akarnának, akkor azért nem, mert ruszki szajha vagyok, szaftos kis orosz pina. így mondta anya. Másként viselkednének velem az emberek, ha tudnák, másként bánnának velem, más történeteket mesélnének, más dolgokról faggatnának” (60-61.) - mondja az írónőhöz hasonlóan észt anyától, finn apától származó főszereplő.

Az alárendeltség más viszonylatokban (szovjet és észt, férfi és nő) még sarkítottab- ban ütközik ki. A magyar olvasó több szempontból is rokonnak érezheti Oksanen világát: egyrészt a finn-észt tematika, másrészt a Szovjetuniótól való függőség még nem is olyan távoli (bár a fiatal olvasóktól már csak bizonyos távlatból látott) korszakának festése révén. A szlovákiai magyar olvasó pedig még eggyel több rokon vonást találhat a regényben: a kisebbségi és többségi nemzet viszonyának, a többséghez való, önfeladás87