Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - Nagy Csilla: Provincializmus, dilettantizmus vs. regionális kánon (hozzászólás Németh Zoltán írásához)
lomról szeretné írni a szakdolgozatát, ezzel a sorozattal kellene kezdenie az anyaggyűjtést. Egy ilyen munkának nagy valószínűséggel megkerülhetetlen célja a szlovákiai magyar irodalom belső irányvonalainak, az általa meghatározódó kulturális, irodalomszociológiai és intertextuális, poétikai stb. viszonyrendszereknek a feltérképezése, valamint ennek pozicionálása a nemzeti irodalomhoz viszonyítva. Az antológia akkor tölti be funkcióját (ti. hogy képet ad a szlovákiai magyar irodalomról), ha képes felmutatni a szlovákiai magyar irodalom hagyományának megkérdőjelezhetetlen pluralitását, és viszonyulását a kortárs magyar irodalom egészéhez, érzékeltetve, hogy az antológia által formált közösség nem valamiféle periférikus irodalmi irányzat, nem is zárvány, hanem nyitottságában és sokféleségében produktív közeg. „Intenzitás. Jellemző sűrítettség.”5 Azok a szakmai hibák, amelyekre Németh Zoltán felhívja a figyelmet (a koncepció hiánya, a választott szövegek esetlegessége, a több, nem csak regionális szinten meghatározó szerző és folyóirat „kifelejtése” a válogatásból, a szerző és szerkesztő együttműködésére épülő szöveggondozás hiánya stb.) azért lehetnek nagyon károsak, mert az így kialakított irodalomkép torz. Az elképzelt szakdolgozó az antológiából kiindulva joggal állapítaná meg, hogy 2012-ben a szlovákiai magyar irodalom mélypontját éli, hiszen levált a kortárs magyar irodalomról: szerzői csak ritkán publikálnak nem szlovákiai lapokban, és különösen ritka, hogy az egyezményesen „legjobbnak” tekintett szépirodalmi rovatokba bekerüljenek a műveik. Feltételezhető megállapítását (ti. hogy a szlovákiai magyar irodalom sajátosan bezárkózott) szerencsétlen módon alátámasztaná az a tény is, hogy 2012-ben egyetlen szlovákiai magyar szerző sem került be a Magyarországon megjelenő, a Magvető által kiadott Szép versek és Körkép című líra- illetve prózaantológiába (ellentétben az újvidéki vagy erdélyi irodalom képviselőivel). Kívülről, azok számára, akik nem részesei ennek a közegnek, ez a lehangoló kép látszik. Akkor is ezt mutatja kifelé a SZMÍT-antológia, ha tudjuk, hogy a valóságban nem így van, hiszen a szlovákiai s Macsovszky Péter Alapegység című versét jó érzékkel választották a szerkesztők a kötet hátlapjára. 85
