Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Nagy Csilla: Provincializmus, dilettantizmus vs. regionális kánon (hozzászólás Németh Zoltán írásához)

3 Vö. Szili József írásával, ahol a nemzeti és a világirodalom között határoz meg hasonló szempontok szerint oppozíciót. Szili József: A világirodalom és a nemzeti irodalmak fejlődéstörténet-elmélete. In uő: lrodalomtudat-hasadás. Az irodalom interkulturális elmélete. Budapest, 2005, Balassi, 156-161.

4 Vö. Szili: A világirodalom és a nemzeti irodalmak..., 164-165.

a régión belül megmutatkozó sokféleség, nyitottság és plurális értékstruktúra helyett az elszigeteltség élménye válik, ha nem is értékké, de bizonyos értelemben meghatározó tényezővé. Az alábbiakban azt szeretném hangsúlyozni, hogy a konkrét szerkesztési elvek és problémák, amelyekre Németh Zoltán írása felhívja a figyelmet, túlmutatnak önmagukon, jelentőségük egy tágabb, teoretikus kontextusban (a kánon, az érték és önértelmezés, valamint az irodalomtörténeti felhasználhatóság függvényében) válik értelmezhetővé.

Szinte közhely, hogy a regionális irodalom fogalma a nemzeti irodalom terminusához viszonyítva minden esetben valamilyen mértékű elkülönülést, kiemelést, és ezzel együtt hiányt is jelöl. Mindaz, ami „regionális”, rendelkezik olyan specifikumokkal, tulaj - donságokkal, amelyek miatt a „nemzeti” önálló identitással rendelkező részeként azonosítható

.3 Azonban a „regionális” a „nemzetihez” képest mindig szűkebb, bizonyos mértékig szükségszerűen szemben áll azzal, hiszen benne a kanonikus pozíciók alternatív értékrend szerint rendeződnek el. A szlovákiai magyar irodalom is rendelkezik egy saját hatástörténettel, saját értékstruktúrával, intézményességgel, saját kulturális kódrendszerrel, amely, ha a kortárs magyar irodalom egészét tekintjük centrumnak, periférikus, azonban a regionális irodalom egyedisége abból adódik, hogy önálló középponttal rendelkezik, ő maga lesz egy centrum

.4 Egy regionális irodalmi antológia tehát mindig alternatív kánon megfogalmazásaként érthető, felelőssége pedig annyiban van, hogy a régió kulturális identitását, a hagyományt kell a válogatás és elrendezés révén hozzáférhetővé, átörökíthetővé, értelmezhetővé tennie.

A szlovákiai magyar irodalom mint egység voltaképp virtuális közösség, amely szerzők és művek összességeként évente egyszer, a régió egyetlen meghatározó Írószövetsége, a Szlovákiai Magyar írók Társasága kiadásában megjelenő reprezentatív antológia formájában válik „kézzel foghatóvá”. Ha egy egyetemista a kortárs szlovákiai magyar iroda84