Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Bolemant Lilla: A szent szégyen (tanulmány)

29 Uo. 327.

,0 Cixous, Helene: A medúza nevetése. Ford. Kádár Krisztina. In Kis Attila Atilla, Kovács Sándor, Odorics Ferenc (szerk.): Testes könyv II. Szeged, 1997, Ictus, JATE, 363.

21 Uo. 359.

lője szintén nem táplál magában haragot, még gyermeke apjával szemben sem, aki cserbenhagyta őt, hiszen nem állt ki mellette:

„Csak a némán adott bocsánat az igazi. És nem szabad senkitől többet várni annál, mint amit adhat. Zsolt férfi. Fiatal férfi - nem isten, nem is édesanya. A Zsolt órája: az most, csak ezután fog ütni. Flogy ki lakik benne, azt most kell megmutatnia.

S ha fekete árulás jön?... Ugyan mit veszthet az, aki önmagát megtalálta, és megtartotta magának az önmagánál egyetlen többet érőt?”29

A Cixous által meghatározott női írás lényegét a szecessziós túldíszítettségnek nevezett kifejezőeszközökkel összevetve arra a következtetésre juthatunk, hogy jellegzetesen női stílussal van dolgunk, amelyre a szét- áradás, a határtalanság jellemző. „Az írás aktus, amely nemcsak meg fogja »valósítani« a nő cenzúrától mentesített kapcsolatát tulajdon szexualitásával, női-létével, utat nyitva saját erejéhez, de vissza is fogja adni neki tulajdonait, örömeit, szerveit, pecsét alatt tartott hatalmas testi birodalmait, ki fogja szakítani a mózesi struktúrából, ahol mindig csak a-bűnös szerepe jutott neki (a nő mindig, mindenért bűnös: azért, mert vannak vágyai, és azért, mert nincsenek; azért, mert frigid, és azért, mert túl »meleg«, azért, mert nem egyszerre mindkettő; azért, mert van gyereke, és azért, mert nincs; azért, mert táplál, és azért, mert nem táplál.. ,).”30

Cixous szerint a férfiak azért utasítják el a nők által írt szövegeket, mert az igazi női szövegek, a női nemiséget kifejező szövegek nem szereznek örömet nekik; félelemmel, undorral töltik el őket

.31

Berde stílusa megfelel ennek az elképzelésnek, hiszen az álmok leírása, a díszítőelemek, a tárgyak, a ruházat részletes leírása, s a szereplők lelkivilágának, gondolatainak pontos ábrázolása éppen erre enged következtetni. A női identitás megképződése tehát a társadalmi követelményeknek ellenállva éppen ezen a módon jut kifejezésre.

A kortársak meg nem értő kritikái magyarázhatók azzal, hogy a női írás, a női hang félreértése, meg nem értése miatt ítélkeztek a hagyományos, hierarchi-