Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - Bolemant Lilla: A szent szégyen (tanulmány)
vette körül, csak itt-ott csillogott keresztül a messziség, fényesen, mintha az aranyhálóba gyémántok szövődnének... Aztán még nagyobb sűrűség támadt. Hanna belesötétült az aranykoporsóba. Érezte, hogy haldoklik, és hiába érezte, kopogni próbált koporsóján, el akarta űzni a pókokat, az aranyvető pókok pedig egyre eresztették a fonált. - Hanna aranyba halt.... Részegen ébredt.”25 A szerelmi beteljesülést a szerelem természetes részeként ábrázolja: „És akkor valami elkövetkezett, ami eleddig megtörténhetetlennek volt megírva lelkiismeretükben, aminek jötte pedig olyan egyszerű volt és kikerülhetetlen, mint a természet valamennyi szeplőtlen törvényének útja.”26 Ezt a természetes odaadást szembeállítja az anya másfajta érzésvilágával, aki éppen ezért nem fedezi fel Hanna szerelmét, bánatát és terhességét, mert saját nemisége, megélt tapasztalata alapján ezt gondolta: „önnönmaga szenzációkra be nem rendezett nemiségét vélte továbbplántáltnak gyermekében, azt a szerelmet, mely oly közel áll a kötelességteljesítéshez, és amely, ha törvényes keretekben föl nem költik, tán meg se moccan, át az életen.”27 Az anya gyötrődésének vet véget egy következő álom, amikor végre rádöbben lánya problémájára, a terhességre, amit az nem mert bevallani neki. Ekkor úgy érzi, újra életet adott gyermekének azzal, hogy mellette lesz a bajban. A harmadik álom Hanna lelki kínjait oldja fel azáltal, hogy rádöbben, nem akarja eldobni magától gyermekét, s vállalhatja őt saját akaratából. Az anya gondolatait megismerve ismerjük meg Hanna sorsát, aki tudatosítja, hogy lányát megfosztotta a továbbtanulás és a jobb jövő reményétől, amikor munkára fogta, varrószalonba küldte, s fiát taníttatta a pénzből. Azzal nyugtatja azonban magát, hogy ez a társadalom rendje. „Miközben a másiknak, aki férfi, megnyitotta a széles utat, amelyen át a társadalomba léphet, ennek csavaros, szűkös álutakat remélt.”28 A regény végkicsengése Berde hitének megfelelően zárul, senkit sem büntet, senkit sem ítél el, s főszerep25 Beide Mária. Tüzes kemence. A széni szégyen. Kél regény. Bukarest. 1967, Irodalmi Könyvkiadó, 212-213. 26 Uo. 235. 27 Uo. 229. 2" Uo. 228.
