Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - N. Tóth Anikó: A művészet mint társadalmi lelkiismeret (interjú Németh Ilonával)
N. Tóth Anikó A MŰVÉSZET MINT TÁRSADALMI LELKIISMERET BESZÉLGETÉS NÉMETH ILONA MUN KÁCSY'DÍJAS KÉPZŐMŰVÉSSZEL E z a beszélgetés az Irodalmi Szemlében jelenik meg. A budapesti Iparművészeti Főiskolán szerzett friss diplomával a tarsolyodban ennek a folyóiratnak a grafikai szerkesztője voltál 1987-88-ban. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?- Kulcsár Feri költő, a Szemle akkori szerkesztője kért fel grafikai szerkesztőnek. A lap abban az időben klasszikus eljárással készült: a komáromi nyomdában magasnyomó elemeket gyártottak hozzá fémből, sorszedő gépet használtak, a címeket pedig betűszedéssel csinálták. Nekem ez azért volt érdekes, mert ezt is tanultam a főiskolán. Abban az időben Roccóval1 interjúkat készítettünk olyan képzőművészekkel, akik nem tartoztak a hivatalos vonalba. Úgy látszik, már puhább volt a rendszer, hogy bekerülhetett a Szemlébe például Viktor Hűlik, aki Szlovákiában nem tartozott a támogatott művészek közé, aztán Gáyor Tibor, Jovánovics György Budapestről, Dežo Tóth. Ezek az interjúk igazából kisebb portrék voltak. □ Ez egyfajta nyitás volt - neked köszönhetően - a kortárs művészet felé?- Ez a változás egy időben történt a képzőművészeti Iródiával meg a Stúdió Érté2 alakulásával. Egyrészt ismertem az Új 1 Juhász R. József. 2 Experimentális művészeti stúdió, majd fesztivál Érsekújvárban a 80-as, 90-es években. Symposiont, másrészt áttanulmányoztam a Csáder László3 által tervezett Irodalmi Szemlét. Úgy éreztem, ő az egyetlen hagyomány az ún. szlovákiai magyar területen, mivel olyan európai tipográfiai iskolát képviselt, amire érdemes volt kapcsolódni saját tipográfiai elképzeléseimmel. □ Amikor 25 éves volt az Iródia (amivel mellesleg a mi barátságunk indult), a visszaemlékezések kapcsán mondtad nekem, hogy nem szívesen nosztalgiázol, mert nem hátrafelé nézel, hanem inkább előre. Most is így vagy ezzel? Elengeded, lezárod a dolgaid? Nem készítesz olykor számvetést?- Évente végiggondolom, hogy abból, amit terveztem, mit sikerült végigvinni, de mondjuk húsz évre visszatekinteni egyáltalán nem szoktam. Valóban olyan alkat vagyok, aki a jelenben és a jövőben él. A jövőben élés persze ugyanúgy nem jó, mint a múltban élés, de ez azért alakult így, mert a kiállításokat jó előre kell tervezni. Most is tudom, hogy ez az évem teljesen tele van. Nem arról van szó egyébként, hogy nem érdekel az, ami történt, hogy el kell söpörni a múltat, hanem inkább az érdekel, hogy ami ma van, az mennyire kapcsolódik ahhoz, ami volt. Ugyanazt az érzést viszont már nem akarom újraélni. 3 Csáder László 1958 és 1975 között az Irodalmi Szemle műszaki szerkesztője volt. 44
